Vissza a dokumentumokhoz

 

II. FEJEZET

 

SZÍN-KÖR-JÁTÉK TAGÓVODA (Solymár u. 12-14, Törzs u. 2.)
NEVELÉSI PROGRAMJA

  

 

 

Hitvallásunk:

 

„A mûvészetek minden másnál jobban szolgálják az örömteli tanulást, egyszerûen amiatt, hogy arra a velünk született egyéni és kollektív vágyunkra épülnek, hogy a táncban, dalban, történetben vagy képben fejezünk ki mély gondolatokat és érzéseket. Ez figyelhetõ meg mindig a gyermeknél, miközben akár egyedül, akár másokkal játszanak, drámai formába öltve az általuk átélt eseményeket.” (Walter Pitman)

 

 

EGÉSZSÉG

 

                                                    SZÉPSÉG

 

                                                                                                                 HARMÓNIA

 

 

A TESTI-LELKI EGÉSZSÉG KIALAKÍTÁSA MEGÕRZÉSE, A

MÛVÉSZETI NEVELÉS SAJÁTOPS ESZKÖZEIVEL,

A DRÁPEDAGÓGIA, DRÁMAJÁTÉK MÓDSZERÉNEK

ALKALMAZÁSÁVAL

 

ÓVODÁSAINKRÓL

 

:„ Minden gyermek mûvész”

                                   (Picassó)

-           Szeretnénk, ha óvodánkba járó gyermekek jól érzenék magukat, sokat játszva

-           vidámak

-           kíváncsiak

-           tevékeny nyitottak lennének

-           a mûvészet különbözõ formái magasabb érzelmi intelligenciát alakítanának ki  bennük

-           gátlásaik, szorongásaik feloldódnának

-           a világ megismerésében érdeklõdõen, aktívan részt vennének

-           „én” képük alakulása pozitív dominanciával valósulna meg

-           megismernék önmaguk- és társaik értékeit

-           sikereket érnének el az önkifejezésben, az alkotásban, társas kapcsolataikban, kommunikációjuk kialakulásában, kiszélesítésében (verbális – nem verbális kommunikáció)

-           önállóságuk egyre fejlettebb lenne

-           problémamegoldó képességük fejlõdne – többféle megoldást találnának

-           alkotóképességük kreativitásuk    kialakulna

A gyermek akkor fejlõdik legjobban, testileg, lelkileg, jól érzi magát

A gyermekek egészséges életvitel igényének alakítása, testi –lelki fejlõdésének elõsegítése

  

 

BEMUTATKOZÁS, PROGRAMUNKRÓL

ÓVODAI NEVELÉSÜNK PROGRAMJA

 

 A program címe:Egészség, Szépség, Harmónia

Nevelõtestületünk 1990-ben kezdte jelenlegi programunk kialakítását a testi-lelki egészség megõrzését a mûvészeti nevelés sajátos eszközeivel. A drámapedagógia külföldi és hazai kutatásainak, gyakorlati tapasztalatainak óvodai adaptációjával dolgozunk, felhasználva a magyar óvodapedagógia gyakorlati tapasztalatait, eredményeit is.

A játék elsõdlegességével, a drámajátékot módszerként alkalmazva a 3-7 éves gyermek fejlõdés-lélektani kritériumaira építve, életkori sajátosságainak figyelembe vételével határozzuk meg feladatainkat.

 

Célunk a gyermek egyéni képességeinek kibontakoztatásában a mûvészeti nevelés területeinek alkalmazása. Szeretnék elérni, hogy kötõdjenek a mûvészetekhez, hogy általuk, velük mindig megtalálják a helyes utat, a segítséget, a megoldást, az örömöt, a sikert óvodáskorban és további életük során.

 

„Minden gyermek mûvész” Picasso

 

Minden mûvészetben sok a játékos elem, és minden játékban benne rejlenek a mûvészetek csírái. Mindenkiben van annyi hajlam a mûvészet iránt, hogy jó ízlésû, értõ „befogadóvá” tud válni, és örömét leli a mûvészi tevékenység egyik-másik fajtájában. A mûvészet kimeríthetetlen örömforrás! Ezt az örömet minden gyermek megérdemli. Ebben a hiszemben választottuk tevékenységeink keretéül a mûvészeteket, azon belül hangsúlyozva a drámapedagógiát.

 

A program tartalma:

Minden mûvészet mélyén fejti ki hatását, az érzelmi életet gazdagítja, a világban való eligazodást teszi biztonságosabbá. Lehetõséget ad arra, hogy a gyerek az eseménytõl, amelyet átélt, távolabb lépjen és így rálásson az egészre, élményeit feldolgozza. Csiszolja az érzékszerveket, vagyis látni, hallani tanít: meglátni a szépet és a jót. Arra nevel, hogy a természet és az ember alkotta értékeket meg kell becsülni. A mûvészet aktív mûvelése és a mûvészet passzív élvezete egy tõbõl fakad. Az alkotás és a befogadás kettõs léte ez, mely folyamatosan biztosítja a bennünket ért ingerek megélési, valamint levezetési módjait. Óvodánkban a gyerekek nap mint nap találkoznak a mûvészeti nevelés valamely területével, gyakran a mûvészeti ágak kompexitásával. A nevelési évre a változatos mûvészeti programokat, tevékenységeket a gyönyörködtetés és a cselekedtetés oldaláról megvilágítva állítjuk össze. A mûvészetközvetítésnek hitünk szerint nemcsak a szórakoztatás a dolga. Éppen ezért az alkotó cselekvést igénylõ tevékenységi formákat helyezzük elõtérbe a mûvészeti elõadásokkal, produkciókkal szemben. Lehetõséget teremtünk arra, hogy a gyermekek naponta személyes kapcsolatba kerüljenek a mûvészetekkel, és ebben a légkörben egyre nyitottabb, befogadóbb, majd alkotóbb egyénekké váljanak. Törekszünk arra, hogy a havi lebontásban szereplõ tevékenységek témájához, tartalmához a választott dramatikus tevékenységi formák is kapcsolódjanak. Célunk, hogy a mûvészek komplexitása ilyenformán segítse elõ a gyermekek személyiségének sokoldalú fejlõdését, formálja ízlésüket, közvetítsen számukra értéket, kultúrát.

 

 

Feladatunk két fontos részbõl áll:

 

1.Megismertetni a gyerekeket különbözõ mûvészeti ágakkal, érzelmi kötõdés kialakítása, a rácsodálkozás, a gyönyörködtetés élménye által

2.Cselekedtetés, tevékenykedtetés  játék során

 

Filmmûvészet: DVD-n természetfilmek vetítése

Elõadó mûvészet: színházi elõadás megtekintése, elõadó mûvészek meghívása az óvodába,

Zenemûvészet: hangversenyeken való részvétel – volt óvodásaink ünnepi hangversenye, népzenei elõadások megtekintése (Kolompos együttes, TÉKA együttes), alapítványi forrásokból

 Óvodapedagógusok, dajkák csoportjának mûvészeti elõadása

Bábmûvészet, bábszínház programjain részvétel és vendégmûvészek meghívása.

Naponta hallgatnak a gyerekek válogatott CD lemezeket.

Táncmûvészet: néptánc, balett

Képzõmûvészet: kiállítások megtekintése, képzõmûvészeti albumok

Népi mesterségekkel való ismerkedés, népi kultúra, népmûvészet

Óbuda építészeti és természeti értékeinek megismerése, templomok, régi és új házak, római kori építkezés maradványainak megtekintése, Duna-part, múzeumok, óbudai hegyek, Óbudai-sziget, Zenélõ-kút, Szentlélek tér, köztéri szobrok.

A különbözõ mûvészetek alaptechnikájának alkalmazása, drámajáték elsajátítatása a gyerekekkel;

-           utánzás, megjelenítés, dramatizálás

-           mese, versmondás, elõadás

-           bábozás, bábkészítés

-           zene, mozgás, tánckultúra, néptánc alaplépéseinek elsajátítása

-           improvizatív mozgás, tánczenére

-           népi kismesterségek, primitív fazekasság, agyagozás, mézeskalács-sütés

-           termések, termények, természetes anyagok felhasználása

-           üvegfestés

 

Drámapedagógia

 

A drámapedagógia nevelési céljaink elérésének mozgató rugója. Gabnai Katalin írja: „A drámapedagógia olyan pedagógiai módszer, mely a játékra, az emberi tevékenység örömteli megnyilvánulására alapozódik”.

A dráma sajátos eszközeivel való nevelés minden nevelõ munkáját gazdagítja, és hatékonyabbá teszi.

Drámajátékaink az emberépítést, a személyiségfejlesztést célozzák.

Olyan személyiségre figyelõ (reform) pedagógiai metodika, amelynek célja, hogy egy csoportban, közösségben cselekvéssel fedezzék fel a résztvevõk a körülöttünk lévõ tárgyi világot, s általa morális érzékenységre, stabilitásra, kreatív gondolkodásra tegyenek szert. Mind ennek célja, hogy önmagukat jól ismerõ, a világra nyitott, harmonikus és alkotó személyiségekké váljanak.

Drámajátékaink az önismeret, társismeret  fejlesztését célozzák, feladatunk a személyiségformáláson, a kapcsolatfelvételen, a kapcsolattartáson kívül a közösségbe való beilleszkedés megkönnyítése, a migráns gyerekek esetében az önazonosság  megõrzésének,

ápolásának, erõsítésének biztosítása. A drámajáték empátiára, szeretetre tanít. A dramatikus nevelés a személyiségfejlesztésnek olyan módszere, amelynek során a cselekvõ ember (gyermek) ismerete, képességei és társas kapcsolatai a nevelõ által irányított és a társakkal közösen végzett dramatikus játékok során fejlõdnek, valamint elõsegíti a gyermekek beszédének tisztaságát, szép kifejezõ voltát.

A drámajátékok alkalmazásával megvalósítható a közösségen belül az egyénre figyelõ, az egyéni fejlesztést elõsegítõ folyamat.

Drámajátéknak nevezünk minden olyan játékos emberi megnyilvánulást, amelyben a dramatikus folyamat jellegzetes elemei lelhetõk fel.

A dramatikus folyamat kifejezési formája – megjelenítés

                                                                     - az utánzás

Megjelenítés módja: a felidézett, vagy éppen megnyilvánuló kölcsönhatás az interakció.

Eszköze az emberi és zenei hang, az adott nyelv, a test, a tér, az idõ.

Tartószerkezete az emberi cselekvés”

 

A dramatikus játékokra – fejlõdés lélektani szempontból – már igen korán alkalmassá válik a gyermek. Egy éves korában már rendszeresen utánozza a környeztében élõk viselkedésének egyes elemeit, mozgással, hanggal.

Két éves korában szüleit utánozza, mire harmadik életévét betölti, már további szereplõket von be a játékba (szerepjáték kezdete), s ezzel a társas kapcsolatok terén is kipróbálja magát.

Három-égy éves korában kezd elképzelt figurákat megszemélyesíteni, s fokozatosan megérti a szerepek közötti összefüggéseket.

A drámajáték elnevezés gyûjtõfogalom: egyaránt jelent különbözõ készségeket, fejlesztõ gyakorlatokat és szerepvállalást igénylõ társas rögzítéseket. Fejlesztõ hatásuk abban rejlik, hogy cselekvést, aktív közremûködést követelnek minden résztvevõtõl.

Drámajátékok csoportosítása

Annak alapján, hogy az adott drámajátékkal milyen pedagógiai – fejlesztési célt kívánunk elérni az alábbi játékfajtákat különböztetünk meg:

Érzékelést fejlesztõ játékok

E játékok célja az öt érzékszerv, valamint a térérzés fejlesztése. Rendszeresen alkalmazva fontos szerepet töltenek be a környezõ világ megismerésében, a külsõ ingerek tudatosításában, a korrekciós munkának is nélkülözhetetlen eszköze.

Az érzékelés, észlelés, a környezõ világ megismerési folyamatában elsõdleges Erika Landau szavait idézve:

„Ha egy gyermekben érzékenység alakul ki az anyagokkal és ezek sajátosságaival szemben, ha a gyermek nyitott a külvilág feldolgozására és a feldolgozott dolgokat egymással kapcsolatba hozza, akkor idõvel ezeket a képességeket más területeken is megtanulja alkalmazni (…), ha a gyermekkel megszagoltatunk egy virágot, a gyermek figyelmét felhívjuk a fa részeire, ha a gyermekkel a macska szõrét simogattatjuk, akkor megtettük az elsõ lépéseket a kreativitás felé”.

 

Manipulatív játékok

 

Elsõsorban a kézügyességet és az esztétikai érzékenységet fejlesztik úgy; hogy az érzékelést fejlesztõ gyakorlatok folytatásaként a felfogott világot újrateremtik.

 

Bemelegítõ játékok

 

A kezdeményezett tevékenységek elején alkalmazott (táncos, vagy gimnasztika) gyakorlatok célja a felfrissülésen túl, az erõgyûjtés a szellemi feladatok megoldásához, a gyermeki mozgékonyság (esetleges feszültség) levezetése.

Lazító és koncentrációt fejlesztõ játékok

 

Szorosan kapcsolódik az elõzõ – bemelegítõ – játékokhoz. Ahogy a mozgásos gyakorlatok a testet készítik fel valamilyen tevékenységre, úgy ezek a gyakorlatok a gyermek szellemét. A feladatok többségében azonban a kettõ szinte elválaszthatatlan. Fáradt, szétszórt gyermekek felrázásához, figyelemkoncentrációs képességük fejlesztéséhez e játékok nagyszerû segítséget nyújtanak.

 

Kapcsolatteremtõ és bizalomerõsítõ játékok

 

Új gyermekközösség létrehozásához, illetve a régiek megerõsítésére alkalmazzuk, mivel e játékok célja éppen az, hogy a közösség tagjai ismerjék meg egymást, kerüljenek közelebb egymáshoz, mert bármikor kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy társuk segítségére lesz szükségük.

 

Légzést, hangadást fejlesztõ játékok

 

A verbális kommunikáció elengedhetetlen feltétele a hangképzõ szervek helyes használata. E játékok célja a hangképzõ szervek, légzéstechnika fejlesztése.

 

Ritmusjátékok

 

A ritmus alapvetõ fontosságú szervezetünk mûködése szempontjából. Testünk mûködése (szívdobogás, légzés, ébrenlét – alvás váltakozása, stb.) beszédünk, énekünk mind-mind ritmusra épül. A ritmus egyik legelsõ élményeinknek (ringatózás az anyaméhben az anya járása folytán), s éppen ezért a gyermeknek egyszerre nyújt biztonságot és játékos élményt.

 

Ön- és csoportismereti játékok

 

E játékok a gyermek saját testének és társaik érzékelésén keresztül vezetnek saját maga és mások személyiségének megismeréséhez.

Alkalmazásával segítjük egyrészt a helye önismeret kialakulását, másrészt „mintha” szintén átélt élményekkel – támogatjuk a gyermeki személyiség pozitív fejlõdését.

 

Emlékezet és fantáziafejlesztõ játékok

 

Céljuk a gyermek által már megtapasztalt világ képzeletbeli újrateremtése és önmaga elhelyezése e világban. Tulajdonképpen itt lépünk elõször a „mintha” birodalmába, s itt kezd el a játék során elõször igazán funkcionálni a gyermeki személyisséggé egyik sajátossága, a kettõs tudat. A képzelet és fantázia fejlettségének egy bizonyos foka elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyermek bele tudja magát képzelni mások helyzetébe, s mivel ez az alapja az empátiának, ezért a képzelet és fantázia fejlesztése ebbõl a szempontból is kiemelkedõ jelentõségû.

 

Szituációs- és szerepjátékok

 

A szituációs és szerepjátékok során a gyermekeknek elképzelt helyzetekben, emberi szituációkban kell valóságszerûen – a játék keretei között – cselekedniük, szerepet vállalniuk. E játékfajta jelentõsége abban áll, hogy a gyermek (képzelete révén) lehet olyan eseményekben, helyzetekben, amelynek a valóságban (korlátozott képességei, vagy a cselekmény veszélyessége miatt) nem próbálhat ki. Pl. nem vezethet igazi autót, mert még kicsi és nem éri el a gázpedált, s nem fõzhet a konyhai gáztûzhelyen sem, annak veszélyessége miatt.) Ezekben a játékokban a „mintha szintjén” lehetõség van büntetlenül kipróbálni olyan magatartási formákat, amelyek a valóságban tilosak.

 

Dramatizálások

 

Dramatizáláson nem egy irodalmi mû szellemi tartalmának konkretizálását az emberi viselkedés szintjén: pl. a Három pillangó címû mese szellemi tartalmat, az összetartozás-, az iránti felelõsség érzése. Ha a gyermekek nem értik meg ezt a szellemi tartalmat, nem is tudják megjeleníteni azt a konkrét emberi cselekvés szintjén, így játékuk nem tekinthetõ valódi dramatizálásnak.

Az összetartozás megjelenítése a kézfogásban, tekintet tartásban (egymásra néznek), egymás átölelésében, együtt járásban realizálódik.

A elõzõekben felsorolt játékok fejlesztõ hatása abban rejlik, hogy a játéktevékenység során a gyermekek csoporthelyzetben egyszerre több feladatot is megoldanak.

„a) felelevenítik és felhasználják tudásukat és tapasztalataikat, hogy növeljék ismereteiket, és a tudottakat továbbadják, valamint a kikövetkeztessék, mi az, amit még nem tudnak, amirõl még nincs tapasztalatuk.

b) más valakinek, vagy más valaminek problémáiba képzelik bele magukat,

c) kapcsolatokat és kölcsönhatást létesítenek másokkal

d) játék révén eszméket és érzelmeket tárnak fel, alakítanak és fejeznek ki,

e) értékelik cselekvéseik következményeit

f) megjelenít, utánoz, amit csak lehet, eszköz nélkül eljátszik; pl. fát, bokrot

g) minden gyereket aktívan bevon

 

A drámajáték során megvalósítható a differenciált egyéni bánásmód, a gyermeki személyiség egy idõben (játékban) történõ fejlesztése.

Prevenciót jelent az egészségesen fejlõdõ, korrekció a tanulási beilleszkedési zavarokkal küzdõknek, terápiát az enyhén értelmileg, érzelmileg sérült gyermekeknek. Jól alkalmazható érzékszervi fogyatékos (látás-hallás), és a mozgáskoordinációs zavarokkal küzdõ gyermekeknél is.

 

Buda Bélával egyetértve valljuk, hogy „számos olyan feladat, amelyet korábban sajátos pszichológusi, netán orvosi teendõknek véltek, maguk a pedagógusok is el tudnak látni, sõt: õk tudnak ellátni a legeredményesebben. A gyermekek fejlõdését ugyanis alapvetõen az a szociálpszichológiai mezõ, az a kommunikatív (és metakommunikatív) kapcsolat, rendszer határozza meg, amelynek keretei között mindennapi életüket élik. Ez érvényes mind az egészséges, mind a kóros személyiségfejlõdés esetén.

E hatásrendszer befolyásolásában kiemelt szerepük van a nevelõknek….

Eljárásainknak, pszichoterápiás értéke, illetve preventív szerepe van a személyiségzavarok terén” .

Buda Béla személyiségfejlõdés a a nevelés szociálpszichológiája

Tankönyvkiadó Budapest 1985.

 

„A játék.. az ember egész életét végigkíséri. Aki nem tud játszani, az elveszíti önmagát és a világ megismerésének lehetõségét”.

                                                (Almási Miklós: Színjáték és társadalom)

A drámapedagógia olyan mûvészetpedagógiai tevékenység, amely a dráma és a színház eszközrendszerét alkalmazza a nevelés-oktatás különbözõ területein, a pedagógiákból nõtte ki magát. Alkalmazása új szemléletet, teljes azonosulást követel a pedagógusoktól. A gyermekek tapasztalatára, élményeire, önállóságára épít, a csoport igényeit veszi figyelembe. Lehetõséget teremt arra, hogy a gyermek maga konstruálja saját tudását, a pedagógus pedig ne vezére, hanem társa legyen ebben. Ezért a drámapedagógia konstruktív pedagógia, napjaink pedagógiája!

A drámapedagógiai szemlélet a gyermeki játék értékeit, személyiségfejlesztõ hatását még jobban elõtérbe állítja.

Debreczeni Tibor drámapedagógus szerint: „A drámapedagógia központba helyezi a játékot, maga a drámajáték a koncepció. Nem szükséges hozzá önálló nevelési rendszer, a szemlélettel azonosulni tudó pedagógus használhatja eszközként, módszerként, személyiségfejlesztõ nevelési céljainak eléréséhez”.

Az óvodáskorú gyermeknek a játék életforma, amelyben minden addigi tapasztalatát, tudását kreatívan felhasználhatja. Jellemzõ rá a természetes kíváncsiság, a nagyfokú mozgásigény, a szereplési vágy, a mássá válás vágya, a kettõs tudat, az improvizációs készség, a kreativitás. A szerepjátékokban utánzó beleéléssel szerepet vállal. A gyerekek szerepjátékait így improvizációs, dramatikus játéknak is nevezhetjük. Ezek a fejlõdéslélektani kritériumok bizonyítják óvodáskorban a drámapedagógia létjogosultságát.

Maga a „dráma” ógörög eredetû szó, gyökere õrzi a tenni, cselekedni, akarni igét. Nincs egyértelmû meghatározása, csak körülírni lehet. Vannak azonban jellemzõ tulajdonságok, amitõl  dráma a dráma:

-           cselekvés

-           szerep

-           utánzás

-           mintha (fiktív)-helyzet

-           konfliktus-emberi viszonyok

-           feszültség

-           helyzetteremtés

-           érdekesség, meglepetés, titok

-           szimbólumok

 

A mûvészetekben közös, hogy valamilyen formában a valóságot utánozzák. A dráma a valóságot „az itt és most” viszonylatában cselekvéssel utánozza. Éppen ezért intenzív, totális mûvészet, amely erõsen hat!

Drámajátékaink célja a komplex személyiségfejlesztésen túl az érzelmi intelligencia (EQ) fejlesztése, az életre való felkészítés. A rögtönzött játékban a szerepvállalással a gyermeknek önmagát kell adnia – éppolyan készültégi állapotot követel, mint a mindennapi élet szociális szerepvállalásai – csupán a kockázat kisebb. A drámajáték pozitív hatásokat, negatív indulatokat, érzéseket egyaránt enged elõre megbeszélt szabályokkal, korlátokkal jelképes formában kiélni. A különbözõ szituációs játékokon (váras játék-katonásdi, királyi palota-királykisasszonyok, királyfik, A rút kiskacsa és „testvérei”) túl erre jó lehetõséget adnak a népi sportjátékok is, melyekben bátran viselkedhet, kipróbálhatja erejét, ügyességét.

Feladatuk a kapcsolatfelvétel, a kapcsolattartás, a közösségbe való beilleszkedés megkönnyítése, a migráns gyerekek esetében az önazonosság megérzésének, ápolásának, erõsítésének biztosítása.

Továbbá az empátiás, improvizációs és alkotókészség fejlesztése, ön- és társismeret nyújtása, nyitott, magabiztos, kreatív, kommunikatív gyermekek formálása.

Hisszük, hogy a drámajáték biztonságot nyújt, szilárd alapokat ad a társadalmi élet valamennyi területén. Természetes kapcsolatot teremt a nemek között. Nem utolsó sorban ellensúlyozza azt a passzivitást, amit a tömegkommunikációs eszközök, televízió és számítógép programok nézési szokásai elõsegítnek.

 

A dramatikus tevékenységi formák típusai:

1.                   Gyakorlatok, képességfejlesztõ drámajátékok

2.                   Dramatikus játékok

3.                   Színház

4.                   Komplex drámajátékok

 

A dramatikus tevékenységi formák tartalma:

1.Gyakorlatok, képességfejlesztõ drámajátékok.

Olyan alapjátékokat jelentenek, amelyek különbözõ képességeket, készségeket fejlesztenek, és amelyek megfelelõ instrukciók alapján pontosan és egyértelmûen végrehajthatóak, a résztvevõk által ismert szabályaik vannak, és amelyek lezártságra törekszenek. A gyakorlatok sok gyakorlást, tréninget igényelnek. A játékok feltétele, hogy legyen bennük kockázat, ellenakció, feszültség, versenyhelyzet. Ide sorolhatjuk pl. a helyzetgyakorlatokat is.

2.Dramatikus játékok

A gyermeki „mintha-játékok” törvényszerûségei alapján mûködnek, nincs válasz a „mikor van vége” kérdésre, nem törekszik lezártságra, alapértékei a folyamatosság, a spontenaitás. Általában nem kötõdnek erõteljes érzelmekhez, bár ez többnyire mégis megjelenik. Ide sorolhatjuk pl. az improvizációs játékokat.

 3.Színház

A színházi forma lényege a „színházszerûség” törvényeinek való megfelelés.

Középpontjában a produktum áll, minden annak rendelõdik alá. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy produkció készül. Ide sorolhatjuk pl. a közös dramatizálást.

4.Komplex drámajátékok

Egyaránt használják az elsõ három típusú dráma elemeit. A formával szemben a tartalmat hangsúlyozzák. Megjelenik bennük a szerepalakítás, a rejtett téma. Szemben a dramatikus játékokkal, több elemét kötjük meg a drámai szituációnak.

Céljuk a gyermekek meglévõ ismereteire alapozva a hiányzó ismeretek megszerzése és beépítése a résztvevõk viselkedési kultúrájába. Ide soroljuk pl. a nevelési (tanítási) drámát az alkalmazott drámajátékokat és a népi dramatikus játékokat is.

 

A mûvészi és dramatikus tevékenységi formák alkalmazási területei:

A tevékenységek megjelenése:

-           a szabad játék során

-           az udvari élet, a kirándulások során

-           a kezdeményezéseken

-           az ünnepek, a zöld és jeles napok alkalmaival

-           a szülõi értekezleteken, szülõi bálon

-           a szervezett programokon, elõadásokon

 

Módszertani alapelvek:

 

„Ezt a kincset nem lehet médiára, könyvre, kazettára bízni. Véren át és lelken át, tenyérbõl, tenyéren, testtel a testhez érve, zöldellõ búzacsíra fölé hajolva vagy épp az ünnepi gyertyát gyújtva, csak az együttes élmény során adható át a hagyomány. Itt és most mutasd neki, tedd meg vele, akkor, amikor annak a tettnek ideje van!”

                                                                                              (Gabnai Katalin)

A drámajáték empátiára, szeretetre tanít!

Módszertani alapelvek: Valljuk, hogy a játékban mindannyian változunk, a gyermek is, a pedagógus is, egymás által gazdagodunk, nevelõdünk.

 

A gyerekekkel kialakított harmonikus viszonyban a nevelés öröme, az együttes élmény szépsége megtalálható.

Nem kényszerítünk senkit a játékban való részvételre, de törekszünk arra, hogy a gyerekek aktív résztvevõk legyenek (belsõ motiváltság felébresztése, fenntartása).

A drámajáték egyensúlyának megteremtéséhez a passzív gyerekek fokozatos cselekvõvé alakítása és az irányító gyerekek partnerré válására van szükség. A visszahúzódó gyermek számára a játék akkor is ad mintákat, ha csak figyeli és nem veszt részt abban. Az irányításra hajlamos gyermeknek fel kell fedeznie, hogy esetleges erõszakosságát levetkõzve hogyan kerülhet partner szerepbe a játék során.

A dramatikus tevékenységek alkalmazása nézeteink szerint egyfajta folyamatos mûhelymunka kell legyen, melyben érvényesül a gyermeki játék legmagasabb foka: a társakkal való együtt tervezés, együttmûködés és az irányítás elfogadása, a közös alkotás feletti öröm.

Akár gyermekirodalmi alkotás feldolgozása a célunk, akár dramatikus népszokást kívánunk  bevinni az óvodások mindennapjaiba, mindenképpen a közös elõkészület, a tervezés és egy együttes élmény dominál munkánkban, szemben az óvodáskorúak életkori sajátosságaitól távol álló szerepeltetéssel.

Drámapedagógiai szemléletünk segít abban, hogy a közös alkotói folyamatban ne a merev szokásrend diktáljon, hanem a rögtönzés, az improvizáció legyen hangsúlyos (pl. lucázáskor a humoros jókívánságokat a gyerekek ötletei gazdagíthatják).

Biztosítjuk a változatos eszközöket - a teremben és az udvaron – improvizációs játékok létrejöttéhez szerepjáték eszközök, átváltozást megerõsítõ öltözékek -  pl. leplek, textíliák, mesebeli figurák, állatjelmezek, mai kor öltözékei, stb.). A kézmûves sarokban a természetes anyagok állandó jelenlétével késztetjük kiegészítõ alkotásra a gyerekeket.

A szerepjáték személyiségfejlesztõ lehetõségeit tudatosítva magunkban igyekszünk megtalálni azokat a drámapedagógiai eljárásmódokat, amelyek nem öncélúak, nem különülnek el, hanem kapcsolódnak a gyermekek rögtönzött játékaihoz.

Ha a játék ily módon megkapja a megérdemelt helyét, idejét, lehetõségeit, akkor számtalan alkalmunk nyílik a drámapedagógiai módszerek alkalmazására.

A kapcsolódás módját a nevelési céljaink tudatában választjuk meg. Állandó készültség, problémaérzékenység, a gyermekcsoportunk ismerete, érdeklõdési körének feltérképezése szükségeltetik ahhoz, hogy jól válasszunk.

A drámajátékok során több képesség fejleszthetõ egy idõben, variálhatóak, a megfelelõ korosztályra adaptálhatóak, egyszerre több területet is fejlesztenek.

Nagy módszertani szabadsággal, de annál nagyobb felelõsséggel alkalmazzuk hát ezeket a játékokat.

Bátran válogatunk a szakirodalomban elõforduló játékokból, de magunk is gyûjtünk, találunk ki játékokat, vagy éppen ismert játékokon változtatunk kreatív módon. Minden kollégánk egyéni repertoárral rendelkezik.

Tervezésnél három vezérfonalunk van:

1.                  Milyen dramatikus tevékenységi formák alkalmazásában vagyok hiteles? -   egyéni ízlésvilágom, hajlamom figyelembe vétele

2.                  Mire vevõ a gyermekcsoport? – érdeklõdési körük figyelembevétele

3.                  Mire képesek a gyerekek korosztályuk, egyéni fejlettségük alapján?

 

Rendszeresen, fokozatosan egymásra épülve alkalmazzuk a gyakorlatokat, játékokat, de rugalmasan alkalmazkodunk a váratlan szituációkhoz, behozott élményanyagokhoz is.

A nevelési év elején készítünk öt-öt hónapra egy készenléti tervet, melyet a gyermekcsoport dramatikus fejlõdése és hangulata folyamatosan befolyásol.

Terveinkben az érzékelést fejlesztõ és improvizációs játékok hangsúlyosak, elsõdlegesek.

Szem elõtt tartjuk, hogy a drámapedagógiát alkalmazó pedagógus szeret és tud játszani! Képes intenzív együttélésre a gyermekkel, vidám légkört teremt a játékhoz. Jó kommunikációs képességgel, empátiás készséggel rendelkezik. Rugalmas, kreatív, együttmûködõ egyén-egyéniség.

A játékok vezetésénél lényeges, hogy szerzõdést köt a gyermekekkel, megbeszéli velük a szabályokat, pontosan meghatározza a játékok indítását, határozott egyértelmû instrukciókat ad. A szerzõdéskötéstõl eltérni sem neki, sem a gyermekeknek nem szabad.

Tudatosan vállal a játékban szerepet, segíti a vitát, a háttérbõl irányít.

Kerüli a játékok, és benne az egyének értékelésének kezdeményezését. Egy-egy játékot csak addig játszat, amíg a gyerekek azt élvezik és örömet ad számukra.

 

Leszögezhetjük hát, hogy a drámapedagógia eredményes alkalmazásának nélkülözhetetlen feltétele a megfelelõ szemléletû és tudású pedagógus testület.

A drámajáték alkalmazásának óvodánkban húsz éves hagyománya van. Idõközben a drámapedagógia egyre nagyobb rangot kapott a nevelés-oktatás különbözõ területein, így az óvodapedagógiában is. Képzett drámapedagógusaink száma azóta folyamatosan gyarapodik a továbbképzéseken, fõiskolai képzéseken való részvételek által.

Büszkén állíthatjuk, hogy óvodánk évek óta egyfajta módszertani mûhelyként is funkcionál. Itt kerül sor legtöbbször a kerületi drámapedagógiai munkaközösség bemutató foglalkozásaira. Itt dolgozó lelkes pedagógusok tartanak rendszeresen kerületi, fõvárosi, országos bemutatókat szakembereknek, egy-egy kerületi óvoda, vagy általános iskola nevelõtestületének, tanítóinak.

Rendszeresen részt veszünk a Magyar Drámapedagógia Társaság országos programján, ha felkérnek rá, bemutató foglalkozást is tartunk.

Szakembereinket elismerik, felkeresik. Nem egyszer már külföldön is vezettünk drámapedagógiai képzést óvodapedagógus kollégáknak. Volt idõ, amikor az Apor Vilmos Katolikus Fõiskola levelezõ tagozatos drámapedagógia képzése is óvodánk épületben folyt, sõt a képzésen résztvevõ kollégáknak is tartottunk szakmai bemutatókat.

Óvodánkon belül rendszeresen tartunk úgynevezett „házi bemutatókat” abból a célból, hogy az új kollégák ismerkedjenek a drámapedagógiai módszerekkel, valamint tapasztalatokat szerezzünk egymás munkájáról.

Lelkes kollégánk óvodánk tornatermében heti rendszerességgel törekszik programunkat a szülõi körben népszerûsíteni.

Gyermekeknek, szülõknek szánt hagyományos évenkénti drámás mesefeldolgozásaink elõadásához a dajkákat is megnyertük, akik örömmel vesznek részt a közös testületi játékban.

 

A drámajátékok tartalma az egyes tevékenységi formákban:

 

Vers-mese-bábjáték

Dramatikus feldolgozásra azok a gyermekversek, mesék az alkalmasak, amelyeknek egyszerûbb cselekménysoruk van, párbeszédre épülnek, képszerûek, cselekményesek.

Nagy szerepet kapnak a  kommunikációs (metakommunikációs), valamint a fantáziát, képzeletet beindító drámajátékok (pl. Meseszövés, Tárgyak sorsa játék).

A bábokat takarás nélkül alkalmazva mesét, párbeszédet rögtönözhetünk, de akár ismert mesét is eljátszhatunk.

A különféle ritmusjátékok, az anyanyelvi játékok a verstanulást, a helyes hangképzést, hangsúlyozást segítik.

A komplex drámajáték (pl. nevelési dráma) alapját (fókuszát) képezheti egy-egy mese erkölcsi tanulsága. Egy mesei kontextus (helyzet),  vagy egy befejezetlen történet is inspirálhat egy játékot.

 

 

Ének-zene-tánc

Leginkább kapcsolhatók az ének-zenei tevékenységhez az érzékelést (fõként a hallást, a ritmust) fejlesztõ drámajátékok, a mozgásimprovizációs játékok, a hangot, dallamot, ritmust rögtönzõ gyakorlatok, a népi gyermekjátékok, dramatikus játékok a jeles napokhoz kötötten.

A komplex drámajátékok nélkülözhetetlen eleme az ének, a zene, a tánc, és a ritmus. Elsõsorban a gyermekek alkotó fantáziája szüli e játékokban a hangulati elemeket (pl. rítus, békedal, ünnepi szertartás és drámai konvekciók).

Az udvari életet színesíthetik a változatos térformájú és játékú népi gyerekjátékok.

 

Rajz,mintázás,kézi munka

Fõként a kreatív, alkotó, manipulatív játékok kapcsolhatók ehhez a területhez (pl. ikebana, várépítés, közös rajz, hol élhetett a szegély asszony – háza, város, falu). A látást és tapintást érzékelõ játékok is fejlesztõ hatásúak (pl. Tárgyak a tálcán, a zsákban).

A képzeletet, fantáziát megmozgató játékok gazdag tárháza alkalmazható az érzékek fejlesztésében (pl. Zenehallgatás- Rajzold le, hol jártál).

Komplex drámajátékot alkalmazva a rajzolás, maszkok, jelmezöltés, jelképek, szimbólumok, drámai konvenciók fordulnak elõ leginkább e területrõl.

 

A környezõ világ tevékeny megismerése

Ezen a területen jól alkalmazhatóak a jeles napokhoz fûzõdõ dramatikus népszokások (pl. lucázás, komatálazás).

Az érzékelést fejlesztõ drámajátékok teljes repertoárja hangsúlyozottan szerepelhet (pl. gyümölcs tapintása szaglása, ízlelése).

Az ön- és társismeret játékai (pl. testséma fejlesztõk) a kommunikációs (metakommunikációs) játékok (pl. asszociációs, improvizációs játékok) és a helyzetgyakorlatok kerülnek elõtérbe.

A kirándulások alkalmával legfõképp a mozgásos drámajátékokat játsszuk a gyerekekkel.

A felnõttek munkáját, életét leképezõ szerepjátékok (pl. orvosos, családjáték) is jó alapjai a dramatikus játéknak.

 

Mozgás:

Teret kapnak a népi sportjátékok, versengések, a térben járások kapcsolatteremtéssel, a küzdõ és sportjátékok, az utánzó, mímes játékok, a lazító-feszítõ, relaxációs és légzõ gyakorlatok, a    mozgásimprovizációk, a mozgáskoncentrációs gyakorlatok, valamint a gyermekjóga elemei.

Gyakran elõfordulnak a mozgásstop játékok (pl. szobros játékok) a tükörkép játékok, a vakjátékok, a  horizont (téri tájékozódó) játékok.

Ajánlott tevékenységi formák a korcsoportokban

Kiscsoportosok (3-4 évesek)

A népi gyermekjátékok, mondóka- és dalkincsünk adták és adják ma is az alapját a magyarországi dramatikus nevelésnek. A beszokatás idõszakában sokféle ritmikus mozgással kísért ölbéli játékkal kedveskedünk a kicsinyeknek. Az elsõ szülõi értekezleten megismertetjük a leendõ szülõkkel nevelési programunkat, néhány szóban beszélünk a drámapedagógiáról. Biztatjuk a szülõket arra, hogy programunkat olvasva tájékozódjanak pedagógiai célkitûzéseinkrõl. A szeptemberi szülõi értekezleten már ki is próbálunk a szülõkkel néhány drámajátékot. A formálódó szülõi és gyermekközösségben elsõsorban kapcsolatteremtõ, ismerkedõ (névjátékok), feszültségoldó, közérzetjavító játékokat játszunk. Ezt követik a gyermekek körében a testtudatot, énképet erõsítõ drámajátékok párhuzamosan a sokféle érzékelést (látás, hallás, tapintás, szaglás) ízlelést, térérzékelést fejlesztõ játékokkal. A kicsik szerepjátékait megfigyeljük, szerepet vállalva bekapcsolódunk játékaikba, erõsítjük bennük a szerepazonosulást. Mozgékonyságukat figyelembe véve sokfajta nagymozgást gyakoroltató utánzó játékot, mímes játékot kezdeményezünk körükben a mindennapi mozgás (pl. Így kell járni… - állatok mozgásának utánzása), a dramatikus versfeldolgozás (pl. Weöres Sándor: Kacsaúsztató), a környezõ tevékeny világ megismerése (pl. téli örömök-hógolyózás, hóember építés, téli sportok imitálása) kapcsán. A farsang idõszakára a már többé-kevésbé összeszokott közösségben újabb népi dramatikus játékkal (pl. alakoskodók-mozgásutánzás), tréfás versengéssel (Add tovább- mozgáskoncentrálás), néhány koncentrációt, együttmûködést fejlesztõ játékkal (pl. egyszerûbb székfoglalók), ritmusjátékkal (pl. ritmuszenekar), kommunikációs játékkal bõvítjük a repertoárt. (pl. bohóc mimikája, gesztusnyelve-metakommunikáció).

 A néptánc alaplépéseibõl már az ünnepre összefûzünk egyszerûbb lépéssort, melyet mondókára, dalra, népzenére el is táncolunk.

A dramatikus fejlõdés eredményeire épülve tavaszra kiteljesednek a fantáziát, képzeletet mozgósító játékok (pl. szoborjáték-mozgásstop), az alkotó-kreatív tevékenységek (pl. festõ játékok-festékpaca), a térben járást, társismeretet gazdagító játékok (pl. párkeresés szemkontaktussal, érintéssel, Keresek egy gyereket…). Az évzáró ünnepélyen ízelítõt adunk a szülõknek a legsikeresebb, legkedveltebb drámajátékokból, lehetõleg közös játékra biztatva õket. A nevelési év során változatos formában ismerkedünk az anyagokkal, tésztagyurmával, festéknyomatokkal, a papírféleségek megmunkálásával, egyszerûbb origami technikákkal, a homokkal, hóval, jéggel a természetes anyagokkal, termésekbõl készíthetõ játékszerekkel, dísztárgyakkal. Hallgatunk megzenésített gyermekdalokat, népzenét, relaxációs zenét, a madarak, a természet hangjait, néhány klasszikus mûzenét az évszakokhoz, a dramatikus játék témájához igazodva. Egyre aktívabban részt veszünk az óvodai ünnepélyeken, programokon.

 

Középsõ csoport (4-5 évesek)

Évkezdéskor az elõzõ évi megismert drámajátékokat ismételjük, kicsit nehezítjük, változtatjuk azokat.

Nagy jelentõséggel bírnak az egyre változatosabb névjátékok, melyek a nyári szünet után visszatért, esetleg újonnan érkezõ gyermekek ismerkedését célozzák. Ezek a játékok már erõsebb koncentrációt, biztosabb emlékezõ képességet igényelnek (pl. név-kör játékok).

A nyári élet élményei a szerepjátékokban figyelhetõk meg. A gyermeki játék szituációi a dramatikus játékok egész tárházát nyújtják (pl. utazunk, nyaralunk).

A nyáron gyûjtögetett kincsek és az õszi termények alkotásra ösztönzik a gyermekeket (alkotó- kreatív játékok, pl. kõszobrászat, kavicsfestés, terményláncok fûzése), ugyanakkor az érzékelést fejlesztõ drámajátékok alapanyagát is adják egyben (pl. Mit adtam a kezedbe?)

Szép idõben õsszel már hosszabb népi játékokat is játszhatunk az udvaron (pl. Lopják az úr.., csõszjáték, „Kinn a bárány”, kapus játékok fogócskával; Kolompos Együttes zenéjére vonulások, bújások néptánclépések).

Szülõk bevonásával megemlékezünk az Állatok világnapjáról alkotó- és gyûjtõ munkával (állatképek gyûjtése, terménybábok készítése) állatkerti sétával.

Az õszi esõs napok a csoportszobában kedveznek a közösségépítõ, együttmûködést fejlesztõ, az ön- és társismeretet segítõ (pl. Ha állat lennék, mi lennék játék, Sziget játék, Állatcsaládok-csoportalakító játékoknak, valamint a kommunikációs játékainknak, pl. Földrengés játék).

Megkezdjük a Madarász-ovi programjain való részvételt. Az ott szerzett élmények, valamint a közös séták élményei segítik a beleélést a dramatikus tevékenységek egy-egy szerepébe, szituációjába (pl. erdei állatok vagyunk, készülõdünk a hidegre).

A közelgõ ünnepek (Mikulás, Karácsony) újabb játéktémákat adnak az improvizációs játékoknak, de a színház típusú dramatikus tevékenységnek is (pl. betlehemezés, lucázás, sapkajáték -  improvizációs játék egy témára).

Az ünnepi zene, versek, dalok, mondókák a ritmusjátékok gazdagodó lehetõségeit biztosítják ritmushangszerek kreatív felhasználásával (pl. ünnepi zenekar  termések, kavicsok hangadásával).

A karácsonyi alkotó délutánon változatos képzõ- és népmûvészeti technikákkal ismerkedhetnek a szülõk, gyermekek egyaránt (pl. üvegfestés, csuhébabák, szalmadíszek, körmöcskézés, mézeskalács sütés).

Télen a hosszú, sötét délutánokon bevezetjük a szövés-fonás alapjait, a gyermekekkel pókhálót szövünk, egy-két ügyesebb gyerek körmöcskézhet is.

 

A januári szülõi értekezleten drámajáték sorral ízelítõt adunk a gyermekek által a már ismert, és játszott játékokból. Ha a szülõi társaság befogadó, akkor néhány „felnõttesebb” játékot is kezdeményezünk körükben, (pl. Bogozd ki! játék – Zoknis játék, Meseszövés hangok köré). Havas napokon hószobrászkodunk, hóembert építünk csapatokban, hópihetáncot lejtünk a csoportszobában zenére, vagy éppen jégszobrokká válunk.

A farsangi ünnep alkalmával népzenére bemutatjuk gazdagodó néptánclépéseinket, térformáinkat. Hangsúlyos szerepet kapnak a páros erõlködõk (pl. Kakasviadal) egyszerûbb versenyjátékok, sportjátékok, a népi rigmusok a télûzõ felvonuláson, az alkotó kreatív játékok, álarcok, jelmezek készítésénél, öltésénél. Bõvítjük az együttmûködést fejlesztõ játékokat, egy-két bizalomerõsítõ gyakorlattal, vakjátékkal is. A tavaszt várva a képzelet és a fantázia szárnyán zenére kinyílunk a magokból, erdõben, réten sétálunk, rögtönzünk pillangó táncot, madár-beszédet.

Kedvenc meséinkhez bábokat készítünk, vagy a rongyos ládából jelmezt öltünk és magunk szórakoztatására elõadjuk azokat.

A szabályokkal bõvülõ népi, sportjátékok, dalos körjátékok tere elsõsorban az udvar, a kirándulás helyszíne (pl. Kútba estem).

Az évzáró ünnepély közös játék lehet a szülõkkel pl. vásári játék, lakodalmas játék).

Nagycsoport (5-6-7 évesek):

 Minden bizonnyal a dramatikus fejlõdés magasabb fokán állnak már ekkorra a gyermekek, és képes jól együttmûködni a csoport. Bátran válogathatunk a kínálkozó lehetõségekbõl. A  drámajátékok sokfélesége fordul elõ ennél a korosztálynál. Az eddigi játékok nehezebb változatait, számos új játékot játszunk velük és már többször próbálkozunk egy-egy színházi formával is (pl. drámás mesefeldolgozás elõadása a szomszéd, illetve a többi gyermekcsoportnak, népi dramatikus játékok bemutatása ünnepélyeken). Az elõzõ korcsoportokban játszott sokféle érzékelõ játékok sorát tovább gazdagítjuk. Az egyre finomabb érzékelõ apparátus kialakulása, az együtt megélt élmények, tapasztalatok, a tág fantáziamûködés és a kreatív személyiségjegyek formálódása lehetõvé teszik nagycsoportban egy,- vagy két nevelési dráma alkalmazását is. (pl. játék a közösségépítés céljából, a másság elfogadására). Az iskolaérettségi kritériumoknak való megfelelõ szempontjából megnövekednek a koncentrációt,- és emlékezetet fejlesztõ gyakorlatok és játékok (pl. „Zsipp-zsupp” oldaliság). A manipulatív, alkotó és kreatív játékok során nagyobb hangsúlyt fektetünk a finom mozgás edzésére, a szem-kéz koordináció fejlesztésére. Az én képet tudatosító játékok is egyre nagyobb szerepet kapnak, a társismeret játékai, a bizalomerõsítõ és kapcsolatteremtõ játékok a szociális érzékenységet erõsítik (pl. fababa, …………………). Elõzõ korcsoportoknál is, de a nagycsoportos gyermekeknél különösen megfigyelhetõ, hogy kedvelt játékaikat egymást közt maguk kezdeményezik, rendezik, irányítják, önállóan próbálnak eljátszani egy-egy mesejelenetet, drámai szituációt. A csoport képessé válik önszabályozni magát, és ez jó lehetõséget teremt arra, hogy mikro csoportos formában, kiscsoportokban tudjanak játszani, drámai konvenciókat alkalmazni (pl. állókép, kiscsoportos jelenet, gyûlés, közös rajzolás, maszkok).

Az improvizáció magasabb szintjén állva képesek válnak különféle helyzetgyakorlatok, maguk által kitalált történetek eljátszására, a játékokhoz önálló báb-, illetve jelmezkészítésre, rigmusok, mondókák költésére, megzenésítésére, komolyabb szerepépítésre.

A kommunikációs játékok minden változata elsõdleges ennél a korosztálynál. Képesek már párbeszédet maguktól is kialakítani, összetett mondatokban beszélni. A metakomunikációs jelzéseket felismerik, tudják érzelmeiket kimutatni mimikával, gesztusnyelvvel egyaránt. A meseszövés számtalan fajtáját játsztatjuk velük, kedveltek is körükben ezek a játékok (pl. meseszövés tárgyak, hangok köré). A horizont játékok (térben járások, a vakjátékok gazdag élményben részesítik õket. Pl. vakjáték párokban) Az egész év során a szövés-fonás bonyolultabb formáit is kipróbáljuk velük (pl. hármasfonás, körmöcskézés, tarisznyaszövés). Apsztrak gondolkodásuk fejlõdése lehetõvé teszi néhány tárgyi játék alkalmazását is (pl. Sapkajáték, Tárgyak sorsa).

A fejlõdés várható eredményei óvodás kor végére:

„Minden jó játék valami módon az életre készít fel, olyan képességeket fejleszt ki a gyermekekben, amiknek esetleg vénkoráig hasznát veheti.”

Varga Domokos

A gyermekek:

-           ismeretei a közelebbi és távolabbi környezetrõl bõvülnek, rendszerezõdnek, érzékszerveivel ismeri meg a világot,

-           -megismerkedik népi kultúránk alapértékeivel (néptánc, népzene, néphagyományok, népi kismesterségek, õsi szertartások), ízelítõt kap más népek kultúrájából (pl. délszláv  népzene,  roma kultúra, a lehetõségeibõl modern mûvészet (pl.tánc és zenei stílusok, mandalafestés, cirkuszmûvészet, árnyjáték, hastánc),

-           beszédkészsége csiszolódik, bátran kiáll és megszólal,

-           kreativitása, alkotókészsége a lehetõségek által kibontakozik, sokoldalúvá válik,

-           improvizációs készsége, döntési képessége kialakul,

-           kapcsolatteremtõ képessége megszilárdul,

-           önfegyelme fejlõdik, alkalmazni tudja a megismert indulatkezelési-levezetési módokat

-           fokozatosan képes leküzdeni egocentrikus viselkedését, kudarctûrõ képessége erõsödik

-           ráébred önmaga belsõ világára, elfogadja és vállalja önmagát, önkifejezésmódja tökéletesedik,

-           megért, elfogad másokat, kialakul toleráns magatartása, kifejlõdik empátiás készsége

-           szociálisan érzékennyé, együttmûködõvé válik, a konfliktusokat mérlegelve, a társakkal együtt oldják meg,

-           esztétikai érzékenysége fejlõdik, ezáltal könnyebben megtalálja a feszültségoldó, fantázia és a produktív gondolkodás kerülõ útjait.

-           elsajátítja az alapvetõ emberi magatartásformákat.

Sikerkritérium:

-           Minden csoport munkatervében jelenjen meg az éves drámajáték terv, amely figyelembe veszi az adott csoport életkori sajátosságait, fejlettségi szintjét és a fontosság elvére épül.

-           Beépítjük a jeles napos, természeti ünnepek, óvodai ünnepélyek sorába is az odaillõ drámajátékokat.

-           Szülõi értekezletek, szülõi bál alkalmával megtapasztaltatjuk a szülõkkel is a drámajáték örömét, amit gyermekeik naponta átélnek.

-           Nevelõtestületünk egyre több pedagógusának biztosítjuk a szakirányú továbbképzések elvégzését.

-           Az érdeklõdõ szakemberek körében töretlenül népszerûsítjük módszertani bemutatókkal programunkat.

-           Drámapedagógus hallgatók részére gyakorlatvezetést, segítséget nyújtunk.

 

 

A tevékenységek kerete a Szín-Kör-Játék Tagóvodában:

Mûvészet- és drámapedagógia – mint szemlélet, módszer megjelenése az óvodai nevelés mindennapjaiban, mûvészeti és dramatikus tevékenységek alkalmazása.

 

 

Az óvodai nevelés általános feladata

 

Egészséges életmód alakítása

 Testi-lelki gondozás

 A gyermek akkor fejlõdik legjobban, ha testileg és lelkileg jól érzi magát”

 Célja: a gyermekek egészséges életvitel-igényének alakítása, testi-lelki fejlõdésük elõsegítése, a gyermek egészségének védelme, edzése, óvása, megõrzése.

 

A gondozás az óvodai nevelés egyik alapvetõ tevékenysége, szükségleteket elégít ki, s ezzel elõsegíti a növekedést, a fejlõdést, hozzájárul a  jó közérzet kialakulásához.

Feladata: hogy alakítsa és gyakoroltassa a gyermekekkel a testápolási, egészség megõrzési és egészséges életmóddal, a táplálkozással, az öltözködéssel, az alvással, a pihenéssel, betegségmegelõzéssel összefüggõ kultúrhigiéniai szokásokat és az ezekkel kapcsolatos gyermeki tevékenységeket.

Fontos feladat a környezet védelméhez, megóvásához kapcsolódó szokások alakítása.

Sikerkritérium:

-           A gyermekek életkori sajátosságainak megfelelõen kialakított napirend

-           Megfelelõ higiénés feltételek biztosítása; fertõtlenítés, takarítás

-           Megfelelõ higiénés szokásrendszer kialakítása,

-           Tárgyi feltételi rendszer biztosítása (pl. udvari zuhanyzók)

-           Testi szükségletek kielégítése

-           Család-óvoda együttes szerepe, összhangja az egészséges nevelés területén.

-           Biztonságot, kiegyensúlyozottságot és harmóniát nyújtó légkör megteremtése és mûködtetése

-           Relaxációt, ellazulást segítõ gyermekjóga gyakorlatok alkalmazása.

Tartalma : az óvodapedagógus az óvodai felvétel után a gyermekekrõl anamnézist készít, ezzel elindítva az ismerkedés folyamatát. Elsõsorban a gyermekek testi szükségleteinek feltárására helyezve a hangsúlyt. A testi szükségletek kielégítése alapozza meg a gyermekek jó közérzetét, ami mindig egyéb tevékenység végzéséhez szükséges. A gondozás központi kérdése a helyes életritmus. A napi életritmus, a rendszeresen megszokott idõben végzett tevékenységek feltételei az egészséges testi és szellemi fejlõdésnek (pihenés, étkezés, stb.). Ennek kerete az óvodában a napirend.

A helyes életritmust a családdal együtt kell kialakítani.

Javasoljuk a szülõknek, hogy az étkezések és a pihenés idõpontjait szombat-vasárnap és szabadságuk idején is célszerû betartani.

Az étkezéseket kötött keretek kötött szervezzük. Fontosnak tartjuk az étkezés utáni pihenõt.

Táplálkozás : a növekedés és fejlõdés elengedhetetlen feltétele.

Az óvodában reggeli, ebéd, uzsonna áll a gyermekek rendelkezésére. A gyermekek a napi háromszori étkezéssel tápanyagszükségletük háromnegyed részét az óvodában kapják. Folyamatosan tájékozatjuk a szülõket az étrendrõl (faliújságon). Mivel a közétkezés nem biztosít elegendõ zöldséget, gyümölcsöt, a szülõk segítségével adunk a gyermekeknek almát, körtét, sárgarépát, karalábét, uborkát, stb. mely a vitaminszükségletüket is fedezi.

A gyermekek otthonról különbözõ táplálkozási szokásokat hoznak magukkal.

Meg kell ismernünk ezeket a szülõk segítségével, és kellõ toleranciával fogadjuk el a kezdeti étvágytalanságot, válogatást. Késõbb ösztönözzük a gyerekeket az ételek megkóstolására, de nem kényszerítjük az elfogyasztására.

Az étkezések feltételének biztosításában maguk a gyerekek is részt vesznek (önkiszolgálás, napos rendszer). Különös figyelmet kell fordítani az esztétikus terítésre, a kell õ idõtartamra, hogy alapos rágással, nyugodtan fogyaszthassák el az ennivalót. Az étkezést ne pusztán táplálkozásnak, hanem társas együttlétnek tekintsék a gyerekek.

Ivóvíz: a nap bármely szakában rendelkezésre áll.

A gyerekek kérés nélkül tölthetnek maguknak, ha megszomjaztak.

 

Testápolás: A gyermekek egészségének védelmét, testük, ruházatuk gondozását, rendszeres és szükség szerinti tisztálkodásukat szolgálja. Az otthonról hozott alapokat felhasználva az igényességüket formáljuk. Az óvodapedagógus és az óvoda egyéb dolgozói külsõ jegyeikben is legyenek modellértékûek, mindig ápolt, ruházata praktikus, megjelenése szolid legyen).

 

Öltözködés:

-           védekezés az idõjárás változásai ellen

-           fejleszti a gyermek ízlését, önállóságát

-           a gyermekek óvodai öltözéke legyen kényelmes, praktikus, tiszta: rövid ujjú póló, ruha, illetve rövid nadrág, biztonságos cipõ, pamut zokni, harisnya.

-           Cserecipõ használata – higiénikus szempontból - kötelezõ.

-           Legyen minden gyerek számára egy garnitúra ruha. A tornaruha, udvari ruha használata ajánlott. Az óvodai ünnepélyeken ünneplõbe öltözzenek a gyerekek, felnõttek. A megfelelõ ruháról való gondoskodás elsõsorban a szülõ feladata.

 

 

Mozgás:

Nélkülözhetetlen eleme az óvodai életnek. Minden csoportszobában biztosítsunk olyan szabad helyet, helyet, ahol a gyermekek nagyobb mozgást igénylõ játékokat is játszhatnak.

Legyenek mozgásra inspiráló eszközök, pl. Body roll egy-egy eleme, trambulin, egy-egy labda, stb. (ezeket az eszközöket természetesen váltogatjuk a gyermekek érdeklõdésének megfelelõen.

A Solymár utcai óvoda épületében bordásfallal és különbözõ eszközökkel felszerelt tornaszoba egészíti ki mindkét óvoda gyermekeinek mozgásigényét.

Az udvaron mindig álljon rendelkezésre elegendõ labda, ugráló kötél, karika. Legyenek rollerek, biciklik, görkorcsolyák, a téli idõszakban szánkó (szülõi segítséggel). Az udvaron minden egyes gyermek csoportjától függetlenül érdeklõdésének megfelelõen csatlakozhasson bármelyik óvodapedagógus, vagy gyermek által kezdeményezett mozgásos játékhoz.

 

Alvás:

Kellemes pihenõvé tesszük a gyermekeknek. Mindenekelõtt biztosítjuk a nyugodt pihenéshez szükséges feltételeket (tiszta levegõ, csend, biztonságérzet). Harisnyanadrágot, zoknit, szorító ruhadarabokat levesszük, illetve meglazítjuk.

Az alvás elõtti mese- és simogatás kondicionáló reflexként hasson, halk zene nyugtató hatását kihasználva.

Egy órai nyugodt pihenés után lehetõvé tesszük, hogy a nem alvó gyermek (6-7) évesek felkelhessenek, és csendes tevékenységet folytathassanak

 

A gyermekek fejlõdéséhez szükséges egészséget környezet biztosítása .

Az óvoda udvara is a gyermekek fontos fejlesztési területe. Az udvari játék irányítása a pedagógiai munka szerves része.

Minden csoportnak van egy állandó he4lye.

Van olyan udvarrész is, ahol társaikkal együtt játszhatnak, pl. Kresz pálya, árnyékos, és napos terület. Minden csoport rendelkezik homokozóval. Az udvari eszközök tárolására használt „kis ház”-ban rendezetten, színes kosarakba, dobozokba tároljuk a játékeszközöket.

A csoportszoba óvodánkban több funkciót tölt be (szabad játék, étkezés, alvás, egyéb tevékenységek) és az óvodapedagógus különbözõ játéktevékenységekhez alakítson ki elkülönített részeket.

Fontos a csoportszoba barátságossá tétele, az ízlésformálás és a gyerekek jó közérzetének biztosítása természetes anyagból készült játéktárolók, saját készítésû szövött terítõk az asztalokon, bútorokon, szõnyegek, faliképek, stb.

Ügyeljünk a gyermekek komfortérzetére, a mentálhigiénés körülmények betartására, a terem megfelelõ hõmérsékletû, páratartalmú, zajszintû megvilágítású legyen, erõs napsütés ellen használjuk a reluxát. Az eszközök, a mosdók és biztosítsanak minden feltételt a testi szükségletek kielégítésére (hely és tárgyi feltételek)

Az elõtérben legyen a szülõk részére egy esztétikus hirdetõtábla, amelyen tájékoztatást kapnak a csoport mindennapi életével kapcsolatos tudnivalókról, programokról.

 

A fejlõdés várható eredménye:

-           Ismerik és helyesen alkalmazzák az egészséges életmód szabály- és szokásrendszerét

-           Kulturáltan étkeznek, döntenek arról mibõl mennyit kérnek, önállóan veszik ki  a tálakból a kívánt mennyiséget

-           Egészséges ételeket fogyasztanak, sok zöldséget, gyümölcsöt

-           Figyelnek a megfelelõ folyadékmennyiség bevitelére

-           Rendszeresen tisztálkodnak

-           Étkezések elõtt és WC használat után mindig kezet mosnak.

-           A rendszeres fogápolás szokása számukra természetes

-           Sokat tartózkodnak friss levegõn és sokat mozognak

-           Ismerik a zene nyugtató, lazító hatását

-           Alkalmazzák a relaxáció alapjait

-           Pozitív én-kép kialakításával érjük el a gyermekek lelki  kiegyensúlyozottságát

 

Felhasznált irodalom: ONP 1989

                                 Porkolábné dr. Balogh Katalin: Kudarc nélkül az iskolában

 

 

 

 

Érzelmi nevelés

 

„Az emóció kifelé irányuló mozgás, belsõnkbõl születendõ lendület, mely a környezetnek szól, egy érzés mely megmondja kik vagyunk, és kapcsolatot teremt köztünk és a külvilág között”. (Isabelle Filliozat)

Cél: A gyermek kiegyensúlyozott érzelmi életének megteremtése, a pozitív érzelmek túlsúlyának, a negatív érzelmek kezelhetõségének elérése.

 

Feladat: A gyermek érzelmi biztonságának, majd érzelmi intelligenciájának erõsítése, fejlesztése – a humor és a vidámság jelenlétének biztosításával – az elfogadás, elismerés segítségével.

 

Sikerkritérium:

-           pozitív énkép kialakulása – önmaguk elfogadása – társaik elfogadása

-           támogató, segítõ, elfogadó csoportlégkör kialakulása

-           a szeretet érezhetõ megnyilvánulásai: dicséret, simogatás, ölelés, mosoly, nyugtatás-vigasztalás, bizalom

-           megfelelõ testi-lelki egészség kialakulása

-           kudarcok feldolgozása, kudarctûrõ képesség fejlettsége

 

Óvodáskorban a gyermek minden megnyilvánulását érzelmei irányítják, melyek könnyen kiválthatóak. Ám változékonyak és gyorsan el is múlnak. Gyakoriak lehetnek a szélsõséges hangulatváltások, egyik végletbõl átcsap a másikban (pl. féktelen örömbõl sírásba).

A 3-4 éves gyermek még nem képes arra, hogy indulatait fékezze, kordában tartsa. A családi nevelés gyakorlatából hozott tapasztalatai alapján viselkedik. Az elfogadó, türelmes szülõk gyermeke kiegyensúlyozott. Érzelmi attitûd; óvodapedagógus-gyermek, gyermek-dajka, gyermekek- gyermekek egymás közötti kapcsolatában, a szocializáció folyamatában is domináns az érzelmi meghatározottság kihez, kikhez fog érzelmileg kötõdni, ki milyen érzelmi hatást vált ki belõle.

A konfliktuskezelés megtanítása is segíthet egymás elfogadásának kialakításában (a konfliktust mindkét fél részérõl megelégedéssel zárjuk le.) Az óvodapedagógus teremtsen lehetõséget a gyermekek természetes társas szükségletei kielégítésére, különbözõségek elfogadására, tiszteletére neveljen.

A mûvészeti nevelés segíti a pozitív érzelmek kondicionálását

- a zene, az irodalom (mesék, versek), mûalkotások, saját alkotások láttán átélt élmények esztétikai érzelmeket okoznak a gyermekekben.

-           A vidámság, a humor megjelenése, mesék, versek, színi- és bábelõadások, filmvetítés alkalmával.

-           a kötött és kötetlenül szervezett tevékenységekben is érvényesüljön a szabad választás lehetõsége, mely a gyermekek döntési képességét segíti kialakulni.

-           Közösségen belül is fontos az egyénekre való, csak neki szóló figyelem (fontos vagy nekem attitûd megjelenítése).

A fejlõdés várható eredménye az óvodás kor végére:

- kiegyensúlyozott érzelmi élet

- a pozitív én-kép kialakultsága

- önmaguk és társaik értékeinek elfogadása és megfogalmazása

- pozitív, örömteli az érzelmi életük

- tudják kezelni negatív érzelmeiket

- ismerik és alkalmazzák a szeretet jeleit, ölelési magatartást

- szép szavakat, kedves kifejezéseket alkalmaznak kommunikációjukban

 

 

Szocializáció biztosítása

 

Célja: közös élményekre épülõ közös tevékenységek szervezésével és gyakorlásával segítse a gyermekek erkölcsi tulajdonságainak (együttérzés, segítõkészség, önzetlenség, figyelmesség) és akaratának (önállóságának, önfegyelmének, kitartásának, feladattudatának, szabálytudatának) fejlõdését, szokás- és normarendszer megalapozásával.

 

Feladat: a társas együttlét során sajátítsák el az együttélés szabályait, tanulják meg tiszteletben tartani mások igényeit, eltérõ belsõ- és külsõ tulajdonságait, alakuljon belsõ értékrendjük, helyes önértékelésük.

 

Sikerkritériumok:

 

-           az óvodapedagógus személyes példamutatása

-           az életkornak megfelelõ szokás- és szabályrendszer

-           hagyományok ápolása

-           értelmes fegyelem kialakítása

-           az életkoroknak megfelelõ helyes napirend kialakítása

 

A szocializáció a közösség normáihoz történõ alkalmazkodás folyamata, „..mely által az egyének olyan tudásra, képességekre és állapotokra tesznek szert, amely alkalmassá teszi õket arra, hogy a különbözõ csoportoknak és a társadalomnak több-kevésbé hasznos tagjaivá váljanak. Az újszülöttek világrajövetele - Parsons (1956) szellemes hasonlatával – rendszeresen ismétlõdõ barbár invázió, hiszen a csecsemõnek fogalma sincs annak a társadalomnak a szabályairól, normáiról, értékeirõl, amelybe beleszületett.) (1)

 

A szocializáció a családban kezdõdik, és az óvodában folytatódik a közösségi nevelés keretein belül. Az óvodai nevelés nem veszi át a nevelés feladatát a családtól, csupán lényeges elemekkel (pl. közösségi magatartási formák) kiegészítve segíti a gyermek személyiségfejlõdését, erõsíti a család pozitív hatásait, tompítja annak negatívumait. Ezt csak a családdal szorosan együttmûködve, derûs, vidám közösségen belül tudja megvalósítani.

 

A közösségi nevelés az óvodai élet minden területén folyamatosan megvalósul. Nem elkülönített feladat, hanem minden pillanatban zajló fejlõdési folyamat, melyet az óvodapedagógus átgondolt, tudatos, tervezett módon létrehozott nevelési helyzetekkel, szituációkkal irányít. Ennek a tudatos, tervszerû ráhatásnak az alapja a derûs, felszabadult, bizalomteli légkör, amelyben a pedagógust szeretetteljes, megértõ és elfogadó attitûd jellemzi.( ugyanilyen attitûd kell, hogy jellemezze a dajka – gyermek, gyermek- gyermek kapcsolatokat is.

 

Az óvodapedagógus az elsõszámú modell, és az óvoda dolgozóinak kommunikációja, bánásmódja és viselkedése példakép a társas viselkedés alakulásában, õk szervezik meg a gyermekek életrendjét és azokat a közös tevékenységeket, amelyekben a társas kapcsolatok alakulnak. Az óvodapedagógus és munkáját segítõk feladata a közvetlen testi-érzelmi kapcsolat megteremtésén, a példamutatáson kívül a csoport közös életének megszervezése, a szokás- és normarendszerének megalapozása, a gyermek fejlettségéhez alkalmazkodó kialakítása.. Az ismétlõdõ közös, örömteli tevékenység a csoport és az óvoda hagyományrendszerébe épül és mélyíti az összetartozás élményét”.

Ismerje és óvja szûkebb és tágabb környezetét, amely a szülõföldhöz való kötõdés alapja.

A kisgyermek óvodába kerülésekor viselkedésnormáik nincsenek arányban a társak utáni vággyal, így a gyermekek közötti kapcsolat kezdetben kisebb érzelmi töltésû (éncentrikus szemlélet).

Társas együttmûködés közben tanulják meg az egymás felé fordulást, egymás segítését, vagyis az értelmes szeretetet (2) Nehezen szocializálható, hátrányos helyzetû értelmi, vagy mozgássérült gyermek esetén megfelelõ szakember (pszichológus, logopédus, konduktor, gyógypedagógus)

 

Közösségi nevelésünkben kiemelkedõ szerepe van a kapcsolatteremtõ, a kommunikáció és a konfliktus megoldó képesség fejlesztésének, mivel ezek kialakulásának intenzív szakasza éppen az óvodás korra tehetõ. Mindezen tulajdonságok kialakításához nagy segítséget nyújt a dramatikus játék, ezért a közösségi nevelés egyik fontos módszere, eszköze a gyermekek életkorának, fejlettségének megfelelõen válogatott és alkalmazott drámajáték.

 

A közösségi nevelésnek másik fontos része a hagyományok ápolása, továbbadása. Hagyományos ünnepeink, közös tevékenységeink, az együttesen megélt élmények öröme, fegyelmezõ ereje, személyiségalakító hatása által segítik céljaink elérését.

 

A gyermekek életkorának elõrehaladtával egyre nagyobb teret kap a szocializáció. Meggyõzõdésünk, hogy ennek alakulásában kiemelt jelentõséggel bírnak a közös tevékenységen alapuló együttes élmények, eseményekkel teli óvodai életük.

Az érzelmi biztonság, az állandó jelenlét, az értõ és érzõ figyelem, jellemzõ sajátossága az óvodapedagógusoknak

A gyermekeket a különbözõségek elfogadására neveljük, lehetõséget adunk  önérvényesítõ törekvéseik megvalósításához. A halmozottan hátrányos helyzetû , lassan fejlõdõ gyermekekre fokozott figyelmet fordítunk,  fejlesztési terveket , készítünk, ha szükséges, speciális szakemberek segítségét kérjük A kiemelkedõ képességû gyermekek számára is biztosítjuk a fejlõdés lehetõségét külön fejlesztési lehetõségek biztosításával

A fejlõdés várható eredménye az óvodás kor végére.

-           pozitív énkép kialakulása – önmaguk elfogadása – társaik elfogadása

-           támogató, segítõ, elfogadó csoportlégkör kialakulása

-           a szeretet érezhetõ megnyilvánulásai: dicséret, simogatás, ölelés, mosoly, nyugtatás-vigasztalás, bizalom

-           megfelelõ testi-lelki egészség kialakulása

-           kudarcok feldolgozása, kudarc tûrõ képesség fejlettsége

Erkölcsi nevelés

„A gyermek fejlõdésére nézve legkisebb korától fogva döntõ fontosságú, hogy érezze, nemcsak hogy szeretik, hanem olyannak szeretik, amilyen.  (Hermann Alice)

Erkölcsi normák nélkül összeomlik az évezredeken át tartó talapzat, amely az emberi lét értelmét meghatározza.

Az óvodás gyermekek érzelemvezéreltek. Az érzelmi nevelés fontossága és elõtérbe helyezése különösen jelentõs, hiszen az emberi lét alapja az a tudás, melynek segítségével képes érzelmeit kifejezni. Az erkölcsi érzék fejlõdését az érzelmek biztonsága teremti meg.

Célunk az értékek megismertetése, elfogadtatása a gyermekekkel tettekben, magatartásban, gesztusokban, gondolkodásban és az alkotásokban egyaránt.

 

Az erkölcsi nevelés feladata: az erkölcsi értékek alakítása, a szociális erkölcsi normák, szokások, szabályok felfogásán, beépülésén keresztül

-           a családokkal való hatékony együttmûködés kialakítása (az óvodai nevelés csupán kiegészítõje a családi nevelésnek.

Ennek színterei:

1)       szülõi értekezletek

2)       játszódélutánok havi rendszerességgel

3)       rendkívüli fogadóórák igény szerint

4)       munkadélután (adventi vásárt megelõzõen)

5)       szülõk bálja

-           A felnõttekkel és a társakkal való szocializáció kialakulása

-           Fõbb magatartási, viselkedési formák megalapozása

-           Szokás- és normarendszer megteremtése.

 

Sikerkritérium:

-           felnõttek példamutatása. Hatékony nevelésünk érdekében kérdezhetõ, utánozható mintaként igyekszünk jelen lenni a gyermekközösségben.

-           Egységes nevelési elvek

-           Erkölcsi normák, szokások betartása. A gyermekek pozitív viselkedését állítjuk elõtérbe, kiemeljük jó tulajdonságaikat, pozitív megnyilvánulásaikat, hiszen a gyermekek között az a viselkedés válik értékké, amit az óvodapedagógus a  figyelmével kitüntet, amit a középpontba állít. Sikertelenség esetén sem emeljük ki a negatívumokat, hanem buzdítjuk a gyermeket a sikeresebb megoldás érdekében. Közös élményekkel, tevékenységekkel – a környezetben való biztonságos eligazodást segítõ szokásokkal – alakítjuk ki a gyermekekben az egymásra figyelést, az együttérzést, az egymás elfogadását, az önállóságot, az önfegyelmet, a feladat- és szabálytudatot és a kitartást.

-           Jó óvodapedagógus-gyermek, gyermek-gyermek kapcsolat. Feladatunk a természetes rokonszenv alapján szervezõdõ csoportok, barátságok támogatása, tiszteletben tartása. A gyermekek viselkedésében zavart okozó tényezõket, igyekszünk felismerni, és ennek megfelelõen alakítjuk kapcsolataikat is. Megismertetjük a gyermekeket a helyes konfliktuskezeléssel, ugyanakkor teret is adunk önérvényesítõ törekvéseiknek.

 

A helyes magatartás szokásainak kialakítása, sorrendje:

- utánzás

- gyakorlás

- tudatosítás

 

A fejlõdés várható eredménye az óvodáskor végére:

 

Erkölcsi szokások, normák kialakulása:

-           a társadalmi együttélés szokásainak és szabályainak alkalmazása; köszönés, megszólítás, udvariasság,

-           önállóság

-           az önfegyelem kialakulása,  fegyelmezett magatartás

-           a jó és a rossz erkölcsi kategóriájának megkülönböztetése

-           szülõk és felnõttek szeretete, tisztelete

-           gyermekek tisztelete

-           egymás segítése, empátia kialakultsága

-           a kisebbek és a gyengébbek védelme, segítése

 

Esztétikai nevelés

A gyermekek otthoni környezetükbõl nagyon eltérõ tapasztalatokkal, esztétikai  érzéket (ízlést) alapozó élménnyel kerülnek óvodánkba. A gyermek közvetlen környezetében találkozik elõször a színek, formák, hangok, ritmus világával, az élõvilág állandó változásaival. Élményei, tapasztalatai, ismeretei ezekre épülnek. A gyermekek esztétikai nevelése – mint minden más nevelési terület az intézményes nevelés keretei között – a spontán környezeti hatások mellett, tudatos nevelõtevékenység.

Célunk

Olyan tapasztalat- és élménynyújtás, amelynek segítségével a környezõ objektív világ a gyermek számára érzéki síkon megfoghatóvá válik, és képessé teszi a gyermeket a valóság esztétikai felismerésére, megvalósítására és létrehozására.

 

Az esztétikai nevelés feladatai

-           az esztétikai élmények iránti vágy felébresztése (élményszerûség)

-           különbözõ tevékenységeknek megfelelõ képességfejlesztés (drámajátékok+összes) nevelési terület)

-           tér és lehetõség biztosítása az életkori sajátosságokból fakadó szárnyaló gyermeki kíváncsiságnak, fantáziának,

 

Sikerkritérium

-           esztétikai élmények biztosítása

-           esztétikus környezet és eszközök biztosítása

-           népi kismesterségek anyag és eszközigényének megteremtése

-           hangszerek bõvítése

-           több képzõmûvészeti album vásárlása, könyvtár fejlesztése

-           öltözõkbe állandó és változó dekorációk készítése

-           udvar, kisház szebbé tétele, pályázati lehetõségek kihasználása

-           tornaszerek folyamatos bõvítése

-           technikai eszközök biztosítása; CD tár, DVD lejátszó, ismeretterjesztõ filmek

-           óvodapedagógus mûveltsége, nyitottsága, esztétikai érzéke

 

 

Nevelési elveink

Élményszerûség biztosítása, igényességre törekvés,korszerûség,  az óvodapedagógus irányító szerepe

 

Az élményszerûség biztosítása

Ahhoz, hogy az esztétikai ízlés kialakulhasson, illetve, hogy az alkotó elemek (esztétikai észlelés, esztétikai érzelem, stb.) együttesen hassanak, fontos az esztétikai élmény megszervezése. A gyermekeket a környezetben lévõ mindennapi tárgyak, berendezések a különbözõ események nap, mint nap számtalan és állandó visszatérõ élményhez juttatják.

Az elemi esztétikai élmények alapjául szolgáló tárgyak, eszközök egyszerû színe, formája, hanghatása segíti az esztétikai észlelés képességének kialakítását. Ha a gyermeket az óvodában megtanítjuk értékelni a jól összeválogatott színhatást a különbözõ tárgyakon és felszereléseken, akkor késõbb ezt a színhatást keresi ruháján és a szabadon választott rajzaiban már tudatosan válogatja a harmonikus színeket.

Az élmények átéléséhez bizonyos ismeretekre van szükség. Amikor beszélgetünk a színekrõl, formákról, amikor egyszerû összehasonlításokat végeztetünk egyes mesehõsök között, egyúttal alakítjuk a gyermekek kifejezõképességét beszédben, rajzban, mintázásban.

Mindezen tevékenységek kapcsolódnak a gyermekek esztétikai élményeihez.

A gyermekek esztétikai érzékének kialakítása érdekében a termek díszítésénél elsõsorban a természetes anyagok használatát tartjuk fontosnak.

Barkácsolásnál, kézimunkájánál sok természetes anyagot adunk a gyermekek kezébe, ezáltal a környezetükhöz való pozitív viszonyukat szeretnénk kialakítani, és közelebb szeretnénk õket vinni a természethez.

 

Igényességre törekvés

Az esztétikai nevelés feladatait csak az egyetemességre törekvés igényével, és megvalósításával érhetjük el. Az óvodapedagógus igényessége megmutatkozik a terem berendezésében, az udvar ízléses kialakításában, az általa készített szemléltetõ eszközökben, öltözködésében, a gyermek ruháinak megigazításában.

Az igényesség továbbá a mûvészei alkotások kiválogatásában jut kifejezésre. Különösen a népmûvészeti alkotásokból merítünk sokat. Az írók, költõk, zeneszerzõk mûveinek gondos válogatásával is segítjük az óvodai esztétikai nevelés feladatainak megoldását. Igényesség szükséges a mûvek elõadásához is. A kulturáltan, kifejezõen elmondott mese, vers, szépen elénekelt dal, tisztán eljátszott zeneszám lenyûgözi a gyermekeket.

Korszerûség

A gyermekekhez nemcsak a klasszikus formanyelven írt mûveket kell közelebb vinni, hanem a mai mûveket is. A kortárs mûvészek alkotásai is fontos helyet töltenek be a csoportok esztétikai nevelésében. A gyermekek szívesen hallgatják a modern hanghatású verseket, meséket, õszintén élvezik a mai zeneszerzõk darabjait.

A korszerûség sokféle technikai eszköz alkalmazását is jelenti. A CD, DVD lejátszó, videó kamera teret kap az óvodában. Ezeket az eszközöket hozzáértéssel állítjuk az esztétikai nevelés szolgálatába.

 

Az óvodapedagógus irányító szerepe

Az említett alapelvek érvényesülése az óvodapedagógus irányító munkájától függ. Ha a gyermekek figyelmét felhívjuk akár a nap folyamán tevékenységek során akár séták alkalmával   egy-egy virágos bokorra, fára, parkra, ha õszinte lelkesedéssel beszélünk az átéltekrõl, ha a gyermekeket is részesítjük ezekben az élményekben, akkor már elindítottuk õket a természeti szépségek felismeréséhez és megszerettetéséhez. Ahhoz, hogy a mûvészeti alkotások legszebb gyöngyszemeit tudjuk átadni a gyermekeknek állandóan képeznünk kell önmagunkat.

 

 

Programjaink és tevékenységeink, melyek hozzájárulnak az esztétikai neveléshez

-           Múzeumlátogatások

-           ÓMK színházi, zenei elõadások, Budapesti Bábszínház mûsorai (pályázati, vagy alapítványi pénzbõl)

-           Madarász ovi, melynek keretében sok mindent megtudhatnak a gyermekek a madarak és más állatok életérõl. Megfigyelhetik az állatokat a természetes élõhelyükön

-           Séták alkalmával megismerhetik a gyermekek Óbuda nevezetességeit

-           Népi kismesterségek technikájának átadását fontos feladatunknak tekintjük. A megismert technikákat egymásnak adjuk át. A gyermekek különbözõ fonási technikákat sajátíthatnak el (körmönfonás, szarvacska, kerettel szövés). Ez fejleszti a gyermekek képzeletét, fantáziáját, alkotó képességét, önbizalmát és nem utolsó sorban finom-motorikai fejlesztést is nyújt

-           Évek óta hagyomány, hogy a nagycsoportosok maguk szövik búcsúzó  tarisznyájukat, hisz az általuk létrehozott dolgokhoz mindig erõsebb szálak fûzik a gyermekeket.

-           Az óvoda dolgozóiból álló „Mûvészeti csoport” minden évben meglepetéssel kedveskedik a gyermekeknek és szüleiknek egyaránt (bábjáték, dramatizálás, tánc…)  fejlesztése érdekében.

A szülõk kérésére, anyagi támogatásukkal szervezõdnek a programok

 

Várható eredmény az óvodáskor végére:

-           A gyermekek esztétikai ízlésének, igényességének kialakulása: öltözködésben, a környezet esztétikájában, irodalmi, zenei, képzõmûvészeti,  kulturáltságukban. Klasszikus és mai irodalmi, zenei, képzõmûvészeti értékek ismerete.

-           A mûvészetekkel kialakított kapcsolatukban: a népmûvészet egyes elemeinek elfogadása, alkalmazása, néptánc, népzene, népi mesterségek. Önálló szövés-fonás, primitív fazekasság, mézeskalács sütés.

-           Viselkedés kultúrájuk kialakultsága

-           Beszédkultúra fejlõdése, tagolt, hangsúlyos beszédstílus, szép szavak, kifejezések alkalmazása

-           Társas viselkedésükben  az elfogadás, befogadás és egymás értékeinek  tisztelete nyilvánul meg.

 

 

Anyanyelvi nevelés

Az érthetõ, kifejezõ, hatásos és meggyõzõ beszéd készség a kialakításának az elõkészítése, amely lehetõvé teszi a gondolatok világos közlését

A minden helyzetbenbátran megnyilatkozó gyermekek nevelése, akik tisztán és nyelvtanilag megfelelõen használják a magyar nyelvet

 Feladat:

-           Beszéd-és kommunikációs készségfejlesztés

-           Olyan beszédhelyzetek teremtése, melyek során az anyanyelvi képességek fejlõdnek

-           A beszédmûvelés, funkciók fejlesztése

-           A beszédfejlesztés, kommunikáció hatása

-           Nem verbális kommunikáció tanítása

 

.Az anyanyelvi nevelés  feltétele az óvodában a nyugodt, derûs légkör, inger-gazdag környezet, mely sok módot ad a szóbeli megnyilatkozásra. Az óvodapedagógus  szerepe nagyon fontos az anyanyelvi nevelés folyamatában meghatározó.  Beszédmódja utánzásra méltó, jó példa legyen.  Az óvodáskorú gyermek elsõsorban érzelmi alapon mintakövetéssel tanul, így fokozottan  igaz hogy az óvodapedagógus minden megnyilatkozása modell értékû és az óvodában dolgozó felnõttek egymás közötti beszéde is. Fontos , hogy életszerû  helyzetekben természetes módon minden gyermek beszélhessen arról , ami foglalkoztatja, érdekli

Különbözõ nevelési területek (gondozás, játék, munka, tanulás) a lehetõségek megannyi tárházát kínálják az óvodapedagógus számára.

A fejlesztés tartalma

 Gondozá s: A gyermek megfogalmazza szükségleteit és bátran kér segítséget

Játék: A kialakuló társas kapcsolatok fejlesztik a beszédet, a párbeszéd alakul ki, megválaszolja a gyermek a kérdést, õ is alkalmazza  a kijelentõ- kérdõ- felszólító formát

Munka : Az együttmûködés során beszédkapcsolatok alakulnak kibõvül a szókincsük

Tanulás. A párbeszéd szerves része a problémamegoldó tevékenységnek, melyhez változatos gyermeki megnyilvánulások párosulnak. A gyermek gyakran kíséri gondolkodását hangos beszéddel

Vers- mese : bõvül a gyermekek szókincse, az irodalmi alkotások által gyakorolják a mondatszerkesztést, párbeszédet, fejlõdik nyelvi emlékezetük

Ének-zene, énekes játékok: A helyes ritmusban való beszéd  kialakulását segítik a mondókák, versek ( ritmusjátékok alkalmazása

Rajzolás…: szükséges a nyelvi ismeret( eszközök, anyagok) térbeli arányok, irányok, viszonyok

Mozgás: Szükséges a megértés , hogy a gyermek képes legyen a cselekvések elvégzésére

A külsõ világ tevékeny megismerése : A gyermekek élményeiket elmondják, tapasztalataikat felidézik, tapasztalás serkenti a beszédaktivitást

 

 

Drámajátékok:

Az óvodában a kommunikációs képességek fejlesztésére anyanyelvi játékokat, gyakorlatokat alkalmazunk. A játékok segítik  a gyermekek beszédfejlõdésének, beszédértésének spontán alakulását

A drámapedagógiai eszköztárában található dramatikus játékok felhasználásával a gyermekek játékvilágához közel álló mesehelyzetet teremtünk, melyben a fejlesztést célzó gyakorlatok játékká válnak.

A drámajáték nagyszerû lehetõség a gyermekeknek, érzelmek megélésére, helyzetekbe való beleélésre, szereppel való azonosulásra, a kommunikáció gyakorlására.

Játék közben valóságos indulatok , érzelmek  jönnek elõ, ezeket jeleníti meg és vetíti ki  a gyermek kommunikációjával

Anyanyelvi játékokat az egész csoporttal, vagy kisebb csoportokban egyaránt végzünk. A napi tevékenységek bármelyikébe  beépíthetõek valamennyi gyermek számára hasznosak és érdekes játékot jelentenek

Drámajátékokkal a gyermekek tapasztalatai rendezõdnek, pontosabbá válik érzékelésük( érzékelõ játékok ), észlelésük, megfigyelõképességük

Tartósabb lesz figyelmük, (figyelem koncentrációs játékok ), gazdagodik fantáziájuk ( „mintha” játékok )

Fejlõdik beszédük, gondolkodásuk ( kommunikációt fejlesztõ játékok )

 Gyermekek gondolkodása eljut a képszerû, szemléletes gondolkodás szintjérõl a fogalmi gondolkodás szintjére

A gyermekek egyre inkább alkalmassá válnak a problémák felismerésére és megoldására.

A drámajátékok segítségével úgy tudjuk a gyermekek tapasztalatait és ismeretszerzését irányítani, hogy a játékok közben észre sem veszik , hogy tanulnak.

A fejlõdés várható jellemzõi óvodáskor végére:

-           Gondolataikat, élményeiket összefüggõen elmondják

-           Aktívan használják a tapasztalatszerzés során kibõvült szókincsüket

-           Figyelmesen, nyugodtan hallgatják meg egymást

-           Szívesen kezdeményeznek beszélgetést

-           Tisztán, helyes mondatszerkesztéssel beszélnek

-           Ismerik a metakommunikációs jeleket

                                         

Értelmi nevelés

Az óvodás gyermek egyéni adottságait figyelembe véve képességeik, készségeik fejlesztése. Az életkoruknak megfelelõ  gondolkodási mûveletekre legyenek képesek

 

Célja: Az érzékszervek mûködésével, fejlesztésével (látás, hallás, szaglás, tapintás) és a térérzékeléssel, cselekvés, közvetlen tapasztalatszerzés által a gyermekek minél pontosabb képet kapjanak a természeti és tárgyi világról. Az életkoruknak megfelelõ gondolkodási mûveletekre legyenek képesek.

 

 

Feladatai:

 

Az óvoda a gyermekek életkori sajátosságaira építve ( érdeklõdés kíváncsiság ) biztosítson a gyermekeknek változatos tevékenységeket, melyeken keresztül tapasztalatokat szerezhetnek a természeti és társadalmi környezetrõl. Kapjon nagy hangsúlyt a nyelvi fejlesztés, mely kísérõje minden esetben a motoros észlelési megismerésnek.

A tevékenységek a gyermekek számára játékként jelennek meg, de közben a felmerülõ problémákra keresnek magyarázatot, megoldást. Ezeken keresztül fejlõdnek értelmi képességeik. Változatos élethelyzeteket teremtsen az óvodapedagógus az aktív részvételhez.

 

Sikerkritérium:

-           A gyermekek érdeklõdésének kielégítése

-           Gyermekek beszédkedvének fenntartása

-           A drámajáték, mint módszer alkalmazása a megfelelõ játékok kiválasztásával

-           Ä drámajátékok alkalmazásával a gyermekek tapasztalatai rendezõdnek

-           A drámapedagógia segítségével úgy tudjuk a gyermekek tapasztalatait és ismeretszerzését irányítani , hogy játék közben észre sem veszik, hogy õk éppen tanulnak.

 

 

Az óvodás életkor az értelmi képességek kialakulásának optimális idõpontja. A gyermek ebben az életszakaszban többet tanul – anélkül, hogy ennek tudatában lenne – mint késõbbi egész életében.

A gyermeki tapasztalatokra, élményekre támaszkodva történik az új ismeretnyújtás, illetve a meglévõ ismeretanyag bõvítése, mélyítése, rendszerezése.

Fejlõdik a gyermekek megfigyelõképessége, rövid- és hosszú távú emlékezete, képzelete, alakul gondolkodásuk, fejlõdik beszédkészségük.

Óvodás korban fontos, hogy minél több tapasztalatot, ismeretet szerezzenek az õket körülvevõ természeti és társadalmi környezetrõl, életkoruknak megfelelõ szinten, hogy teljes biztonsággal tájékozódjanak és igazodjanak el környezetükben.

A drámapedagógia és drámajátékok  segítségével úgy tudjuk a gyermekek tapasztalatait és ismeretszerzését irányítani, hogy a játékok közben észre sem veszik, hogy õk éppen tanulnak. Természetesen ebben nagy segítségünkre van a gyermekek megismerési vágya, érzelmi beállítottsága, önkéntelen figyelme.

Ez utóbbi a képszerû, szemléletes gondolkodás szintjétõl eljut a fogalmi gondolkodás szintjéig. A gyermekek egyre inkább képessé válnak a problémák felismerésére és megoldására.

 

Várható eredmény az óvodáskor végére:

 

A drámajáték alkalmazásával a gyermekek tapasztalatai rendezõdnek. Pontosabbá válik érzékelésük (érzékelõjátékok segítségével), észlelésük, megfigyelõképességük. Tartósabb lesz figyelmük (figyelemkoncentrációt fejlesztõ játékok segítségével), emlékezetük (memóriajátékok alkalmazásával), gazdagodik fantáziájuk („Mintha” játékokkal), fejlõdik

 

A drámajáték alkalmazásával a gyermekek tapasztalatai rendezõdnek.

-           Pontosabbá válik érzékelésük, (érzékelõjátékok segítségével), észlelésük, megfigyelõképességük

-           Tartósabb lesz figyelmük,(figyelemkoncentrációt fejlesztõ játékok segítségével), koncentráló képességük

-           Gazdagodik fantáziájuk („Mintha” játékokkal), fejlõdik.

-           Emlékezetük (memóriajáték alkalmazásával) tartósabb lesz

-           Fejlõdik beszédük, gondolkodásuk, a képszerû szemléletes gondolkodás szintjérõl eljut a fogalmi gondolkodás szintjéig. A gyermekek egyre inkább képessé válnak a problémák felismerésére és megoldására.

 

 

Az óvodai élet tevékenységei

Játék:

 

A játék az óvodás korú gyermek alapvetõ tevékenysége. Ebben jelennek meg és fejlõdnek ki azok a sajátosságok, amelyek késõbb a gyermek magatartására a játékon kívül is jellemzõek lesznek.

A gyermek játéka létforma, fejlõdésének alapja. Játékának megfigyelése közben képet kaphatunk ismeretérõl, élményeirõl, mozgásigényérõl. A fejlesztésnél figyelembe kell vennünk a játék általános sajátosságát, mely szerint a gyermek önként választott tevékenysége, ez vonatkozik a drámajátékok vezetésére is, mely az óvodapedagógus által irányított. A játékban szerepbe léphet, vagy azonos státuszban játszótárs. A gyermekek önként dönthetnek, hogy „szerzõdést kötnek-e”, részt vesznek-e a közös játékban.

 

Cél:

A gyermek szabadságának és az óvodapedagógus tudatos fejlesztõ munkájának együttesen kell érvényesülnie a gyakorlatban. A fejlesztési feladatokat a játékban az óvodapedagógus csak akkor tudja helyesen alkalmazni, ha naponta sok lehetõséget biztosít a gyermeknek arra, hogy számukra érdekes és szabadon választott tevékenységek között gyakorolhassák azokat a funkciókat, amelyek fejlõdésüket elõsegítik. Ehhez a gyermekek egyéni sajátosságairól az óvónõnek naprakész ismeretekkel kell rendelkeznie.

 

Feladat:

Nagyon fontos a nyugodt, derûs légkör, mely az egész óvodai életnek elengedhetetlen feltétele. Ennek érdekében nagyon fontos az együttélés alapvetõ szabályainak, szokásainak kialakítása. Az óvodapedagógusnak természetes érzelem gazdag magatartást kell tanúsítani. A megfelelõ, nem túl sok szabály megtartása nem jelent gondot a gyermekeknek, inkább fokozza biztonságérzetüket. Fontos azt látni, hogy a gyermek játék közben derûs, ellazult, mentes a gondoktól. Mivel a játék a gyermek alapvetõ tevékenysége, ezért természetes, hogy a napirendben erre kell a legtöbb idõt biztosítani.. A nap folyamán a délelõtti és délutáni játéknak egyenértékûnek kell lennie. Olyan ösztönzõ játékkörnyezet kialakítása kívánatos, amelyben a kreativitás megnyilvánulhat, fejlõdhet, erõsödhet, amely élményt ad és lehetõséget az önkifejezésre, önmegvalósításra.

 

A megfelelõ hely biztosítása a játékszobában és az udvaron egyaránt fontos. Minden csoportszobában legyen hely a nagyobb mozgást igénylõ játékhoz is. Biztosítani kell a helyet a szõnyegen az építéshez, az asztalokon a konstruáláshoz, társasjátékokhoz, ábrázoló tevékenységhez, barkácsoláshoz. A csoportban lévõ különbözõ építõ, konstruáló játékok, kirakók, társas játékok, különbözõ méretû gyöngyök a választás lehetõségét kínálják.

 

A csoport alakításánál figyelembe kell venni az életkorokat, az összetételt és az egyéni igényeket is.  A játékhoz megfelelõ csoportlégkörre, helyre, idõre és egyszerû alakítható, a gyermeki fantázia kibontakozását segítõ anyagokra, játékszerekre van szükség pl. drámajátékoknál az átalakulást, szerepbelépést segítõ ruhák, anyagok, sálak, sapkák. A gyermekek játékától függõen az óvodapedagógus alakítsa, változtassa a teret. Ha szükséges tolja össze, vagy vigye ki az asztalokat, segítse elkeríteni a gyermekeknek a játszó területeiket székekkel, pléddel stb. A gyermekek ezt látva megtanulják, hogyan csináljanak teret a játékukhoz. Az udvaron nagyobb a hely a mozgásos játékokhoz, de itt is fontos, hogy a széleskörû tevékenységhez biztosítsuk a helyet. Legyen itt is lehetõség és lehetõség a nyugodtabb tevékenységekhez is (ábrázolás, barkácsolás, babázás, könyv nézegetés). Jó, ha az udvaron a gyermek szabadon választhatja meg a helyet és eszközt a játékához.

 

Kiscsoportban (3-4 évesek) kezd kialakulni az együttjátszás, de domináns az egymás mellett történõ játék. Tanítsuk meg õket arra, hogy játék közben fogadják el társaik kívánságát.

Biztassuk õket, hogy legyenek mindig segítõkészek, a játékokat helyezzék a polcra.

Középsõ csoportban és nagycsoportban (5-6-7 évesek) a közös építés, konstruálás és szerepjáték egyre nagyobb jelentõséget kap. Megosztják a feladatokat, szerepeket egymás között, megértetik és érvényre juttatják saját elképzeléseiket, figyelembe véve társaik ötleteit és így a játék az egész szocializációs folyamatot elõsegíti. A szerepjátékhoz, átalakuláshoz, drámához kapcsolódó ruhák, kendõk gyûjteményével rendelkeznek a csoportok. Fontos megismerni a gyerekek családi környezetét, van-e otthon játszó helye, milyen játékokkal játszik szívesen. A szülõk részére segítséget kell nyújtani, milyen játékokat vásároljanak gyermekeiknek és hogyan támogassák az elmélyült játék kialakulását.

 

A fejlõdés várható eredménye az óvodás kor végére :

-           A játék alatti együttmûködés kialakulása

-           A játszó csoportok összetétele változó, több gyermekkel játszanak szívesen.

-           Szerepjátékukban többféle szerepbelépés jelenik meg, szabályokhoz való alkalmazkodásban egyre fejlettebbek lesznek.

-           Önálló szerepjáték, fantázia játék kialakulása, eszköz készítés, önálló szabály alkotás, mely több napon keresztül visszatérõ ötletként megjelenik.

-           Egy-egy dramatizálás, drámás mesefeldolgozás közben önálló „rendezés”, instruálás a gyermekek részérõl, jelmezek önálló megtervezése, készítése.

 

 

Felhasznált irodalom:

Drámapedagógia Gabnai Katalin Népmûvelési Intézet Bp. 1986

Drámajátékok Marczibányi téri Mûvelõdési Központ Bp. 1993

A gyermek és a dráma összetartozásáról AN. Saw Népmûvelési Intézet Bp. 1982

Ajánlott irodalom:

Kaposi László Játékkönyv  Színházi füzetek IV. 1993

Debreczeni Tibor: Szín, kör, dráma

Lélek, játék, nevelés. Szöveggyûjtemény a dramatikus nevelés tárgykörébõl. Szerk. Kultsár Szabolcsné  Hajdúböszörmény 1995

 

Vers-mese

 

 

„Az óvodáskorú gyermek életkorának megfelelõ irodalmi mûfajok: a vers és a mese. A verselés és a mesélés élmény a kisgyerek számára. (Szerepe az érzelmi nevelés területén kiemelkedõ fontosságú).

Az óvodai vers- és mesemondás lényege annak spontán és játékos jellegében van. A ritmus- és meseigény ebben az életkorban éppen olyan természetes megnyilvánulás, mint a jókedv. A mese gyermekeink mindennapi lelki tápláléka. A játékban feldolgozott érzelmi tapasztalatok, az abban megnyilvánuló utánzási készetetés fejlesztik a kisgyermeket a leghatékonyabban. Ehhez társul világrendezõ, vigasztaló erejével a mese- a mindennapos mesélés.”

(Vekerdy Tamás)

 

Cél: a gyermek érzelemvilágának, világképének gazdagítása, esztétikai élmények átadása, szorongásaik feloldása, belsõ kép teremtése, a vers ritmusának, zeneiségének, játékosságának érzékeltetése, verbális és nonverbális kommunikáció fejlesztése az irodalom szeretetére nevelés.

 

Feladat A kiválasztott versek, mesék erõsítsék meg a néphagyomány ápolását, a környezet megszerettetését, az évszakok szépségét. Az óvodapedagógus- a népi mesemondókhoz hasonlóan- könyv nélkül meséljenek. Már kiscsoportban fokozatosan kell kialakítani a gyermekek körében a mesehallgatás szokásait, a csendes együttlétet, amelyben a mese életre kelhet.

 

Sikerkritérium:

-           A gyermek életkori sajátosságainak, hangulatának megfelelõ versek, mesék  kiválasztása.

-           Játékos, humoros mûvek válogatásával a verselés megszerettetése

-           Az óvodapedagógus átélése, a jó hangsúllyal elõadott vers és mesemondása

-           Legyen a csoportszobában kialakított helye a mesélésnek.

-           A zene hozzárendelése a vershez, meséhez fokozhatja a hangulat, az átélés elmélyülését.

 

3-4 éves korban gyermekdalokról, népdalokról, mondókákról, egyszerû találós kérdésekrõl, jó gyermekversekrõl készült képeskönyvet nézegetnek a gyermekek az óvodapedagógus irányításával.

Megtanulják a könyvvel való helyes bánásmódot.

Ebben az életkorban kiemelkedõ szerepe van a mondóka játékoknak (arc simogató, tenyér cirógató, lovagoltatóknak stb.), mely segíti a gyermekek és az óvodapedagógus  érzelmi kapcsolatának kialakulását, megkönnyíti az óvodai beilleszkedést.

 

Verses meséket, egyszerû cselekményû, ritmikus mozdulatokkal, esetleg dallammal kísért meséket, továbbá állat meséket mesél az év folyamán.

A nevelési év  folyamán gyakran báboznak az óvodapedagógusok rövidebb meséket és a gyermekek is ismerkednek a bábok használatával (ujj,- és gyermek méretû kesztyû bábok)

 

4-5 éves korban humoros népi mondókákat válogat az óvodapedagógus környezetükrõl, kedves állataikról, az esõrõl, napsütésrõl, természeti jelenségekrõl, jeles eseményekrõl. Kiolvasókkal egészíti ki a mondókázás anyagát.

A versek közül a vidám eredeti játékötletet, ritmusleleményt tartalmazó, igényes alkotások közül választ.

Az állatmesék már több fázisos szerkezetûek. Mesél lánc meséket és egyszerûbb tündérmeséket, írók által megírt gyermekekrõl, állatokról szóló történeteket.

Sajátos meséket, történeteket adnak elõ bábokkal. A „meseládában” lévõ eszközökkel eljátsszák, megszemélyesítik kedvenc mesehõseiket.

 

5-6-7 éves korban a társakkal való közös játékhoz tanít az óvodapedagógus tréfás mondókákat, kiszámolókat. A természeti jelenségekre vonatkozó népi mondókák szerepelnek a repertoárban.

A szép, fõként magyar gyermekversek témája a gyermekek élményvilágára épül. A mesék közül a korosztálynak való magyar népmeséket válogatja ki, állatmeséket, tréfás meséket, valamint egyszerû változatú tündérmeséket hallgatnak a gyermekek.

A csoport bábkészletét kiegészítve a gyerekek által készített bábokkal, meséket, verseket, verses meséket és fantázia meséket játszanak el.

 

 

A fejlõdés várható jellemzõi az óvodáskor végére:

 

-           A gyermekek szívesen mondogatják játék közben az ismert mondókákat. Szeretnek verselni, verset hallgatni. 10-12 mondókát, 6-8 verset megtanulnak, elmondanak.

-           Várják, kérik a mesélést. Segítenek a mesehallgatás feltételeinek kialakításában (ülõpárnák elhelyezése, mesetarisznya elõkészítése stb.)

-           Figyelmesek, csendesek a mesélés ideje alatt.

-           Folytatásos mesék szálait össze tudják kapcsolni.

-           Szívesen báboznak, dramatizálnak.

-           A kedvesebb mesehõsöket megelevenítik játékukban, bábozásnál.

-           Az óvodapedagógus irányításával „drámás” feldolgozásban jelenítenek meg meséket.

-           Gyakran forgatják a mesekönyveket, a könyvespolcról önállóan veszik le, helyezik vissza azokat.

 

            Felhasznált irodalom: ONP 1989

            Ajánlott irodalom:         

                        Zilahi Józsefné Mese-vers az óvodában

                        Nemzeti Tankönyvkiadó 1994

                        Gyermekirodalmi Szöveggyûjtemény

                        Tankönyvkiadó 1997

                        Zilahi Józsefné: Nevelés az óvodában verssel, mesével. MPT 1989

 

Ének zene, énekes játékok, zenehallgatás

 

„A leggondosabb családi nevelés sem oldhatja meg a közösségbe való beilleszkedést. A társas nevelés a zene kezdõ fokán hatalmas segítség. Amit a gyermek az óvodában kap, az egyúttal a közléleknek lesz alkotó eleme. Az egész ország közízlésére kihat”. (Kodály Zoltán)

 

Célja: az óvodai zenei nevelés a gyermekeket juttassa élményhez, keltse fel zenei érdeklõdésüket, formálja zenei ízlésüket, esztétikai fogékonyságukat.

Szeressék meg a gyermekek az éneklést, az énekes játékokat, a harmonikus szép mozgást.

 

Feladata:   az élményt nyújtó ének-zenei tevékenységek során a gyermekek fedezzék fel a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés örömét. Az ének-zenei nevelés segítse a hagyományok megismerését , továbbélését a népdalok éneklése, a gyermek néptáncok és népi játékok játszásával.

Zenei képességek fejlesztése:

-           Éneklési készség

-           Hallásfejlesztés

-           Ritmusérzék fejlesztés

-           Zenei forma érzék (mozgáskultúra, néptánc)

-           Zenei alkotó készség (ritmus- és dallam improvizáció)

-           Zenehallgatásra nevelés

 

Sikerkritérium:

-           A gyermekek életkori sajátosságainak figyelembevételével igényes zenei anyag összeállítása

-           Az ének- zenei nevelés feladatainak eredményes megvalósítása alapozza meg a zenei anyanyelv kialakulását

-           Gazdag zenei programok biztosítása a gyermekek számára: óvodapedagógusok hangszeres játéka, közös éneklés ünnepek alkalmával, zenei elõadások szervezése (zeneiskolások koncertje, népzenei együttes meghívása, zenés bábszínházi hangszeres elõadó- alapítványi forrásból), mûvészi értékû CD-k, kazetták hallgatása.

-           Igényes zenei anyag összeállítása énekes népi játékoktól kortárs mûvészeti alkotásokig, figyelembe véve a migráns gyermekek, nemzeti- etnikai kisebbségek zenei kultúráját. 

 

3-4 évesek : a zenei nevelés a beszoktatás nélkülözhetetlen segítõje, mivel a dallam a ritmus, a ritmikus mozgás kellemes, pozitív hatása érzelmi feloldódást vált ki és megnyugtatja a kisgyermek lelkét. E kor legjellegzetesebb játéka az ölbeli játék, simogató, tapsoltatók, lovagoltatók, hintáztatók, nevettetõk. A testi közelség erõsíti a kicsinyek biztonságérzetét, érzelmileg gazdagítja õket. Az óvodapedagógus  egyenként ölbe véve a gyermekeket, játékos mozdulatokkal énekel, mondókázik. A rövid mondókák énekek 2/4 ütemûek, amelyekben negyed és páros nyolcad ritmusok vannak. A gyerekek játék közben szerzik meg a zenei készségeket és megismerik az alapfogalmakat.

Fel kell kelteni a gyermekek érdeklõdését a zenehallgatás iránt.

A felnõtt minta utánzásával az éneklés , zenélés részévé válik a gyermekek mindennapi tevékenységének

 

4-5 évesek : a gyermekek életében egyre nagyobb szerepet játszik a közösség, az együttes játék öröme. Sok új ismerettel találkoznak (ritmus, szünet stb.), és az ehhez kapcsolódó játékban szívesen részt vesznek. Dallam és mozgás improvizációs drámajátékok

 

A zeneileg fogékonyabb gyermekek egyre szívesebben mutatják be egyéni produkcióikat. Szép, pontos körben járással, bonyolultabb térformákkal már esztétikai élményt is nyújtanak a körjátékok. Tánclépések, alaplépések- csoportosan.

Hangszerek használata, ritmusbot, dob.

A zenei élmény nyújtás az óvodapedagógus hangszeres elõadásával is bõvül.

 

 

5-6-7 évesek : ebben a korcsoportban már olyan mondókákat, dalokat tanulnak, melyekben szünet, szinkópa is elõfordul. Szabálytartó képességük megengedi, hogy egyre bonyolultabb játékokat ismerjenek meg (kapus, hidas, sorgyarapító, fogyó).

Az énekes játékok mozgás anyagát egyszerû táncos lépésekkel kötjük össze. Zenei képességek bõvülése: egyenletes lüktetés és ritmus megkülönböztetése, dallambújtatás, improvizáció.

Gyakori az egyéni éneklés, amely elõsegíti a gyermekek szép, tiszta éneklését. A visszahúzódó félénkebb gyermekeket a zene segítségével bátorítjuk, egyéni foglalkozásokkal segítjük õket.

Többszólamú mûvek énekes és hangszeres elõadása.

Összetett tánclépések, páros táncok.

 

A fejlõdés várható eredménye az óvodás kor végén:

-           A gyermekek szívesen és örömmel játszanak dalos játékokat.

-           Biztonsággal énekelnek egyedül is

-           Figyelemmel hallgatják a bemutatott élõ zenét.

-           Tudnak dallamot, mozgást, ritmust improvizálni.

-           Képesek zenei fogalom párokat megkülönböztetni.

-           Érzik az egyenletes lüktetést és ritmust.

 

Felhasznált irodalom:

Forrai Katalin: Ének az óvodában

ONP 1998

 

 

 

Rajzolás, mintázás, kézimunka

 

Az óvodában az alakító-alkotó tevékenység-, rajzolás, festés, mintázás építés, képalakítás, a kézimunka különbözõ fajtái- jelentõs szerepet játszanak a gyermek személyiség fejlõdésében, a gyermeki alkotás a belsõ kép gazdagítására épül.

 

Célja: a gyermek élmény és fantáziavilágának képi megjelenítése, szín- tér és formaképzetének gazdagítása. A vizuális értékelés, emlékezés, képzelet, a vizuális gondolkodás pontosabbá, könnyebbé tétele. A tevékenység öröme a fontos és nem a mû.

Fejlessze a gyermekek esztétikai fogékonyságát, a szép iránti igényüket, keltse fel bennük a gyönyörködtetést, a díszítõ kedvet, az alkotás örömét.

Fontos az igény kialakítása, az alkotásra, önkifejezésre, a környezet esztétikai alakítására, esztétikai élmények befogadására.

 

Feladata: Megfigyelési, tapasztalatszerzési lehetõségek és élmények biztosítása. Ismerkedjenek a gyerekek az eszközök használatával, a különbözõ anyagokkal. Sajátítsák el a technikák pontos használatát, s azok gyakorlásával fejlõdjön finommozgásuk.

A gyermekek természetes érdeklõdése és kíváncsisága jó alapot ad a megfigyelésekre. Különösen az érzelmekkel is átszõtt tapasztalatszerzési lehetõségek nyomán gazdagodik a gyermeki képzelet. A természeti világ számtalan ilyen megfigyelésre alkalmas jelenséget tartogat, de a gyermek társadalmi környezete és minden olyan hatás is idesorolható, ami éri õket. Különösen mély érzelmi és indulati töltést, gyakran feszültséget hordoznak a gyermekek élményei, melyek az alkotó tevékenységben törnek a felszínre.

Sikerkritérium:

-           A dramatikus játékok során értékké válik a jó megfigyelés, a képzelõerõ. Egyszerû érzékszervi finomítást segítõ játékok alkalmazása során a gyerekek felfedezik a világot, s magukat és az összpontosítás gyönyörûségét.

-           Ez a módszer eszköze az alkotó ember (gyerek) fejlesztésének.

A vizuális neveléshez kapcsolható, jól alkalmazott dramatikus nevelés elõsegíti a gyerekek ön- és emberismeretének gazdagodását, alkotóképességük fejlõdését, az alkotáshoz szükséges bátorságot; az összpontosított, megtervezett munkára szoktatást, a testi, térbeli biztonság javulását. Az alkotóképesség megújító fokozata a kreativitás, mely az alkotóerõk, az alkotói kíváncsiságot fejleszti, s ezzel az önmegvalósítás élményét nyújtja a gyereknek.

A kreativitást át lehet vinni egyik területrõl a másikra.

Ha a gyermekben érzékenység alakul ki az anyagokkal, s ezek sajátosságaival szemben, ha nyitott a külvilág felfogására, és a felfogott dolgokat egymással kapcsolatba hozza, akkor ezeket más területeken is képes alkalmazni, rácsodálkozik a világra, s ez elõsegíti kreativitását. A kreativitás az érzékeléssel kezdõdik. Az érzékszervek által nyert tapasztalat munkál a gyermekben a képzet segítségével, s a befogadás összpontosítást kíván. Ahhoz, hogy másokat megértsenek, késõbb ábrázolni tudjanak, annak elsõ feltétele önmaguk lehetõség szerinti legpontosabb ismerete.

Az érzékszervi finomítást szolgáló gyakorlatok a megfigyelés erõsítését szolgálják, munkára szoktatják az érzékszerveket.

A látás fejlesztését elõször színek keresésével kell kezdeni, majd a vonalak, formák meghatározása következik.

A tapintás nyújtja az érintéssel a kontaktus elsõ tapasztalatát, az ént kapcsolatba hozza a külvilággal.

A megfigyelés pontosságának fejlesztésére sok drámajáték van.

Az emlék és fantázia játékai a megõrzést és az újrateremtést segítik.

Az alkotó tevékenység feltételei:

Kellemes, nyugodt légkör megteremtése, ahol a gyermekek szívesen kapcsolódnak be az ábrázoló tevékenységbe. Optimális hely kiválasztása (ábrázoló sarok), ahol a játszó gyermekektõl nyugodtan alkothatnak, a munkaasztalukat megfelelõ fény éri, s helyes testtartással végzik az alkotó tevékenységüket. Fontos a kellõ idõtartam biztosítása, hogy a gyermekek addig alkossanak, ameddig kedvük tartja, s elkezdett munkájukat befejezhessék. Az ábrázoló tevékenységhez méretben és minõségben megfelelõ anyagok és eszközök állnak a gyermekek rendelkezésére. A gyermekek számára mindig elérhetõ helyen vannak, hiszen az anyagok és eszközök állandó jelenléte motivál, cselekvésre késztet.

Az óvodáskorú gyermekek alakító-alkotó tevékenységei:

3-4 évesek:

Egész nap folyamán játszva ismerkednek az anyagokkal, eszközökkel és technikákkal. Kiemelkedõ szerepe van a taktilis érzékelésnek, érzékelésfejlesztõ drámajátékokat alkalmazunk. Megismertetjük a gyermekeket az alapvetõ anyag és eszköz kezelésének módjával, hiszen ez lesz az alapja a késõbbi lendületes ábrázoló munkának. Firkálás, rajzolgatás a gyermekek kedve és érdeklõdése szerint. A legkülönbözõbb méretû és formájú papírra, udvaron aszfaltra, homokba, hóba, változatos eszközökkel (zsírkréta, bot, táblakréta stb.)

Képalakítás festéssel (tenyérrel, ujjal, ecsettel), zsírkrétával, papírtépéssel, gyûréssel, nyomattal (dugóval, krumplidúccal, nyomdaformával). Plasztikai munkák tetszés szerint. Megismerhetik az anyagok (só-liszt gyurma, agyag, homok, hó fonal, papír ) alakíthatóságát, nyomkodva, gyúrva, ütögetve, tépkedve stb. Minden nap biztosított a gyurmázás lehetõsége.

Építés során ismerkedhetnek a különbözõ tárgyak formáival, alakzataival.

 

4-5 évesek:

A gyermekek rajzán megjelenik az emberábrázolás, a közvetlen környezet, a tárgyak saját elképzelés alapján történõ megjelenítése. Ceruzát, filctollat, különbözõ vastagságú ecseteket használnak a képi megjelenítés finomabb kidolgozásához. Képeket alakítanak termésekbõl, textilbõl, fonalból, spárgából stb. Plasztikai munkákhoz természetes anyagok gyûjtése (termések, ágak, kavicsok, kagylók stb.) Emberek, állatok, játékfigurák mintázása, ügyelve a formák tagolására. Játékokhoz kellékek, bábok, díszletek készítése. Ismerkedés a különbözõ technikákkal (vágás, hajtogatás, ragasztás, sodrás, gömbölyítés, lapítás, képragasztás, fonás, szövés stb.) Építés: nagy térbeli alakzatok formálása, nagyobb méretû dobozok, takarók, berendezési tárgyak felhasználásával. A gyermekek segítenek az eszközök elõkészítésében, elrakásában.

 

6-7  évesek:

Minél több közös kompozíció létrehozása. Mesék, versek, ünnepélyek esemény ábrázolása saját élmény alapján. Technikák bõvítése: viaszkarc, márványozás, kollázs, szövés, mézeskalács készítés textil festés, üveg festés stb. Plasztikai munkákban több alakos kompozíció készítése. Játékok, modellek, bábok készítése konstruáló munkával, mintázással, szövéssel, fonással. Egyénileg dolgoznak a szövõkereten. Ajándékkészítés ünnepekhez kötötten, éljék át az ajándékozás örömét.

Térrészek, búvóhelyek építése csoportszobában, udvaron. Több napon át tartó építés lehetõségének a biztosítása. Óvónõ vezetésével különbözõ makettek építése és berendezése a gyerekek által alkotott tárgyakkal, formákkal (babaház, állatkert, város stb.) A gyerekek teljesen önállóan készítik elõ az alkotó tevékenységhez szükséges anyagokat, eszközöket.

Képzõmûvészeti albumok nézegetése, kiállítások látogatása, köztéri szobrok, mûemlék épületek megtekintése gyakori esemény óvodánkban.

 

A fejlõdés várható eredménye az óvodás kor végén:

-           Kép kialakításokban élményeiket, elképzeléseiket egyéni módon jelenítik meg.

-           Helyes eszköz és technika használat (ceruzafogás, ecset, olló használat).

-           Forma ábrázolásuk változatos, színhasználatukban érvényesítik kedvelt színeiket.

-           Bátrak, ötletesek, önállóak az építésben, téralakításban.

-           Örülnek a saját és közösen elkészített kompozícióiknak.

-           Rácsodálkoznak a szépre, tudnak gyönyörködnek benne.

-           Tudnak beszélgetni az alkotásokról, elmondják véleményüket.

 

Felhasznált irodalom:

Kondacs Mihályné-Podmaniczky Mária: Vizuális nevelés az óvodában.

ONP

Porkolábné Balogh Katalin: Kudarc nélkül az iskolában

Szappanos István: Rajzolás, festés, tárgyalakítás

Baktay Patrícia- Koltai Magdolna: Beszélõ tárgyak.

 

 

Mozgás, mozgásos játékok

 

„ A mozgás sok mindenre orvosság, de nincs olyan gyógyszer, amely a mozgást helyettesítené” (régi görög mondás)

A mozgás, a testedzés az egészséges életmód egyik legfontosabb feltétele. Mozogni jó is! Az óvodáskorú gyermek lételeme a mozgás. Korunk társadalmában egyre nagyobb kihívás a mozgásigény optimális kielégítése és az ehhez szükséges egészséges környezeti feltételek biztosítása.

Az örömmel végzett mozgásos cselekvések, a testedzés pozitívan hatnak a személyiség egészére, a gyermek testi-lelki-szellemi (értelmi) harmóniájának megteremtésére.

 

Célunk : a gyermekek egészségének megóvása, testi képességeiknek sokoldalú, arányos fejlesztése, edzése, tartásjavítás, mezítlábas tornával a lábboltozat erõsítése. Drámajátékok alkalmazásával mozgáskultúrájuk, tánc- és improvizációs készségek fejlesztése.

A mûvészeti nevelés kapcsán ismerkedjenek a népi kultúra táncával, pantomimmal, balettal, akrobatikus mozgással, gyermekjógával.

Feladatunk: a gyermekek természetes mozgáskedvének fenntartása, mozgásigényük kielégítése, a mozgás, a tánc megszerettetése. A gyermekek életkorának megfelelõ mozgásformák gyakorolásához lehetõséget biztosítani a szabad játékban és a szervezett tevékenységekben egyaránt. A drámajátékok eszközeivel a mozgástapasztalatok gazdagítása, rendszerességgel, gyakorlással a mozgáskészség alakítása.

Az óvodai nevelés folyamatában a különféle mozgásos cselekvések a gyermekek mozgásos tapasztalataira, játékos kedvére épülnek.

A drámajátékok lényegüket tekintve rendszerin mozgásos játékok. Óvodásainknak is elsõsorban a folyamatos cselekvést biztosító játékok közül válogatunk napi rendszerességgel, ha egy-egy témáról, terültrõl ismereteket, tapasztalatokat kívánok szereztetni. A napi drámajátékok célzottan, de a nagyobb korcsoportokban már spontán, a gyermekek kérésére, sõt önmaguk között kezdeményezve is megjelennek óvodánkban. Akár a mindennapi testnevelés alapját képezik, akár a nagy testnevelés mozgásanyagát egészítik ki, akár egyéb foglalkozási ág adott témájának feldolgozását segítik, akár a szabad játék (akár udvari játék) élményforrásai, mindenképpen alkalmasak a gyermekek fokozott mozgásigényének kielégítése, sõt többlet mozgáslehetõséget is nyújtanak.

Sikerkritérium:

-           Törekszünk arra, hogy lehetõség szerint testnevelési játékokkal, mozgásos drámajátékokkal, mesekeretbe foglalt szabályokkal, szerepbe lépéssel, mintha szituációkkal valósítjuk meg minden korcsoportban a képességfejlesztést dolgozzuk fel a testnevelés mozgásanyagát.

 

A mozgásos drámajátékok fejlesztik a;

-           mozgásos (kinesztetikus) észlelést – test érzet, testséma, tér prevenció, irányérzékelés, egyensúlyérzék, távolságbecslés, lateritás (átfordítás) képességet,

-           mozgásos megfigyelést-mozgásutánzást,

-           mozgáskoncentrációt,

-           mozgáskoordinációt,

-           nagymozgásokat,

-           finommozgást,

-           mozgásritmust,

-           tempó-, irányváltozási készséget, oldaliságot,

-           keresztezett mozgásokat, keresztcsatornákat,

-           mozgás rugalmasságát,

-           szociális képességeket, versenyszellemet, szabálytudatot, sportszerûséget

-           szem-kéz-láb koordinációt,

-           gyors reagálást,

-           dobó-elkapó reflexet,

-           mozgásimprovizációs készséget, mozgásmûveltséget,

-           mozgáskultúrát- táncot,

-           térbeli követést, észlelelést.

 

A mozgásos drámajátékokról gyûjteményt is készítettünk belsõ használatra, melyet egy-egy továbbképzés, az óvodai bemutatón látott, vagy általunk kitalált játékokkal folyamatosan bõvítünk.

Kötött formában naponta kétszer, reggeli és uzsonna elõtt, vagy után rövid játékok tornát tartunk, és/vagy mozgásos drámajáték sort játszunk. Hetente egy napon van testnevelés foglalkozás kis- és középsõ csoportban, nagycsoportban pedig hetente kétszer. Tornáinkat gyakran mezítláb tartjuk, hogy a talpizmokat, a lábboltozatot játékok lábtornával is erõsítsük. A rendelkezésünkre álló tornatermet a heti rendben szereplõ foglalkozásokon túl is használjuk. Esõs, hideg idõjárás esetén mozgásos játékokat kezdeményezünk ott.

 

Mozgásformák kiscsoportban (3-4 évesek)

Kiemelt feladatunk a nagymozgások fejlesztése, ismerkedés testünkkel a térrel. Domináns szerepük van a játékos, utánzó gyakorlatoknak, a szerephez kötött futójátékoknak, az egyéni versengéseknek, a labdagurításoknak. Megismertetjük õket néhány kéziszerrel, egyszerûbb fogójátékokkal. Játékosan gyakoroljuk az indulást, megállást, a bújást, az ugrást, a test hossztengelye körüli gurulást, járás, futás közben akadályok kerülgetését, átlépését.

 

Mozgásformák középsõ csoportban (4-5 évesek)

Kiemelt feladatunk a testséma fejlesztése, a nagymozgások finomítása. Jelentõs helyet kapnak még a futójátékok. A szerepes fogójátékok újakkal bõvülnek és megjelennek a feladat jellegû fogójátékok, labdajátékok is. Megismertetjük õket néhány páros mozgásformával, kéziszerrel végrehajtott versengésekkel, tornaszereken végzett gyakorlatokkal, a búját, az ugrás nehezített formáival (távolugrással), a függeszkedéssel.

Gyakoroltatjuk a labda eldobás, elkapás különbözõ formáit, a célbadobást. A játékok gyakorlatok a koncentrációt fejlesztõ gyakorlatokkal, a szabályjátékokkal, az ütemes és irányváltoztató járásokkal és futásokkal gazdagodnak.

Mozgásformák nagycsoportban (5-6-7 évesek)

Kiemelt feladatunk a testrészeken megtanul irányok kivetítése a tér irányaira, azaz a téri irányok gyakorlása, a test részletes megismerése, valamint a készség szintjére jutott mozgásformák magasabb  szinten, nehezített szabályokkal való gyakoroltatása. Jelentõs szerepet kapnak játékos formában az ujjgyakorlatok, a jobb- és baloldaliság rögzülését célzó feladatok, a sor- és váltóversenyek, a bonyolultabb labdakezelési technikák, a labdapattogtatás elsajátítása. Megismertetjük õket változatos, egyre gazdagodó térformákkal (páros tér- és mozgásformákkal), a sorakozással, nehezedõ mozgásformákkal, a magasugrással.

Gondot fordítunk arra, hogy mozgás, torna, tánc csak kellõen szellõztetett, portalanított helyiségben kezdõdjön.

A közös, mozgásos tevékenységet úgy irányítjuk hacsak lehet, ne legyen álló gyermek a mozgás során.

Igyekszünk lehetõleg a szabad levegõn (udvaron mozogni), még a mindennapi testnevelések alkalmaival is.

Egyre inkább szem elõtt tartjuk azt a felfogást, miszerint a hosszas öltözködés a mozgás idõtartamát rövidíti meg. Ezért a szülõket arra kérjük, hogy a testnevelésekhez alkalmas óvodai öltözéket biztosítsanak gyermekük számára.

A szabad játék alkalmazásával és a foglalkozásokon is bátran, kreatívan alkalmazzuk a kéziszereket (fõként a labdát), a tornaszereket, de a csoportszoba játékait, felszerelését, bútorait is a mozgásigény kielégítésére és a gyermekeket is erre buzdítjuk.

A mozgást, tornát, táncot mindig a feltételek megteremtésével kezdjük, a lehetõ legtöbbször a szabad levegõn, vagy kellõen szellõztetett, portalanított csoportszobában.

 

A fejlõdés várható eredménye óvodáskor végére:

-           A gyermekek szeretnek mozogni, kitartóak a mozgásos játékokban

-           Környezetükben tudnak tájékozódni, ismerik az irányokat

-           Kialakul testsémájuk, oldaliságuk, térészlelésük

-           Biztonságosan mozognak, tudják mozgásukat irányítani

-           Improvizatív mozgásformákra képesek

-           A gyermekek nagymozgása, finommozgása, egyensúlyészlelése, összerendezett mozgás kialakul

-           Betartják a szabályokat a különbözõ versenyjátékok, ügyességi játékok játszásakor, kialakul versenyszellemük

-           Önfegyelmük, figyelmük megerõsödik.

-           A népi tánc alaplépéseit ismerik, képesek kreatív elõadásra, a tánclépések variációjára.

-           Esztétikus mozgásformák egyéni közös megjelenítésére válnak képessé.

 

 

 

A külsõ világ tevékeny megismerése ( benne matematikai nevelés)

 

„A gyermek abból okul leginkább, amit maga lát, maga tapasztal és figyel…”

 

Cél: Szerezzenek minél több tapasztalatot az õket körülvevõ környezetbõl koruknak megfelelõ szinten. A cél, olyan pedagógiai folyamat kialakítása, mely elõsegíti, erõsíti a gyermekek környezettudatos magatartását , életvitelét.

Alakítani az érzelmi viszonyulásukat, értékrendjüket, képessé tenni az együttmûködésre, toleranciára, empátiára, különbözõség elfogadására.

 

Feladat: A gyermekek tapasztalataira, élményekre támaszkodva új ismeretek nyújtása, a meglevõk mélyítése, rendezése, új értékek befogadása, szemléletformálása. Személyes példamutatással a természet szeretetére nevelés.

 

 A környezeti kultúra iránti igény megalapozása fontos feladatunk.

Azt valljuk, hogy a világ megmaradása, attól függ, hogy a mai ember hogyan él. Az embert meghatározzák a szokásai. Nekünk óvodapedagógusoknak lehetõségünk van arra, hogy nap mint nap alakítsuk a gyerekek világlátását. A környezet megismerésére nevelés során arra törekszünk, hogy a tapasztalatszerzés lehetõleg a valódi környezetben történjen. Megismertetetjük a gyermekeket azzal a természeti környezettel, amelyben élnek. Felhívjuk a figyelmet annak értékeire és szépségére. Ezzel megalapozhatjuk a természet szeretetüket.

 

 Sikerkritériumok :

 

-           érzelmi kötõdés kialakítása a természeti és épített környezethez

-           növények gondozásán keresztül a felelõsségérzet kialakítása

-           az esztétikai értékek felismertetése természetben és az épített környezetben

-           a természetrõl, állatokról fotók és mûalkotások, festmények megtekintésén keresztül erõsödjön a pozitív viszonyulásuk

-           állatkerti programok alkalmával az állatok és növények megfigyelése, sokszínûségük, gondozásuk, gondozottságok kapcsán a velük való törõdés és munka megbecsülése

 

 

Környezeti nevelésünk színterei:

-           az óvoda belsõ tere, az óvoda környezete, Óbudai sziget, hegyek, Római kori romok

-           csoportszoba, a csoportokban található természetsarkok

-           a közös és egyéni kirándulások és az ott gyûjtött „kincsek”

-           az óvoda udvara

-           a családi környezet.

 

A környezet megismerésére nevelés hagyományos témáit két nagyobb csoportba soroljuk:

 

Társadalmi                                         Természeti

az óvoda és környéke                           növények

család                                                  állatok

közlekedés                                           õsz

egészséges életmód, testünk                  tél

színek                                                  tavasz

napszakok                                            nyár

az ember munkája

anyagok                                               élõ/ élettelen

                                                            természet és környezetvédelem

 

Társadalmi ünnepek,

 zöld jeles napok

           

 

 

A természetsarok az adott évszak és ünnep szerint változik, éppen ezért összehasonlításra is alkalmas. Tavasszal a természetsarokban csíráztatunk, hajtatunk különféle ágakat, terméseket. Közben a gyerekek megtanulnak gondoskodni a növényekrõl, fejlõdik felelõsségtudatuk.

 

Az idõjárási megfigyeléseket a gyermekek naponta az idõjárás órán jelzik.

Az udvaron a gyermekek méreteihez igazodó kerti szerszámokat biztosítunk. Szívesen tevékenykednek annak érdekében, hogy az udvar rendezett legyen.

 

Szervezünk sétákat, kirándulásokat a közeli, illetve távoli környezetünkben. Állatkert, Mezõgazdasági Múzeum, Nyugati pályaudvar, HÉV állomás, Kiscelli domb. A Margit-szigetre minden évszakban ellátogatunk, figyelemmel kísérve az évszakok, a fák, a bokrok, a víz változásait.

 

Téli idõszakban nagyobb hangsúlyt fektetünk az állatvédelemre. A kertben kihelyezett madáretetõkbe folyamatosan teszünk madáreleséget, így a gyerekek megfigyelhetik a madarak téli életét. Tapasztalatot szerezhetnek az állatok életmódjáról a Madarász-ovi keretein belül.

 

Fontosnak tartjuk megláttatni az összefüggéseket és az emberi felelõsséget a természeti és társadalmi környezet megóvására. A fenntarthatóság pedagógiája szervesen beleépül a mindennapok ismeretanyagába, szokásrendjébe:

 

Takarékosság: villanyvilágítás, vízhasználat megfigyelése a felnõttek szokásainak, értékrendjének a megfigyelésén keresztül tudatosuljon bennük. Tisztálkodás, fogmosás alkalmával maguk is ügyeljenek arra, hogy feleslegesen ne csorogjon a víz a lefolyóba. Szerezzenek tapasztalatokat a vízrõl, ismerjék annak néhány jellegzetes tulajdonságát. Tudják, hogy életünk fenntartásához alapvetõ a tiszta víz.

 

Általában, takarékosság ésszerûség, célszerûség ,- mint vezérelv az anyagok felhasználása terén jellemezze mindennapjaikat. Használják rajzoláskor a lap mindkét felét, a kinyírandó formát átgondolt elrendezéssel tervezzék meg a lapon. Vegyenek részt papírgyûjtésben.

 

Tudatos vásárlói szokások megfigyeltetésével, természetes anyagok használatával, szelektív hulladékgyûjtéssel kapcsolatos alapvetõ ismeretek megismerésével alakuljon felelõsségérzetük a környezetük iránt.

 

Figyeljék meg az udvaron a komposztálást, tudják, miért fontos ez az emberi tevékenység.

 

Az épített és természeti környezet védelme kirándulások, séták alkalmával tudatosodjon bennük.  Ismerjék az erdõjárás szabályait. Alakuljon értékrendjük egy-egy szép táj láttán.  Közvetlen környezetünk megismerésével, a hazai táj szeretetén keresztül alakuljon ki bennük az aktív cselekvõképesség. Az óvodai környezetünk megóvásában, szépítésében, zöldítésében vegyenek részt.

Az ünnepek, zöld jeles napok megtartásával, szenzitív, valamint drámajátékok megélésén keresztül bõvüljön ismeretanyaguk a bennünket körülvevõ világról.

 

 

A környezet megismerése közben matematikai tapasztalatok birtokába is jut a gyermek.

Matematikai fogalmakkal a mindennapi életben állandóan találkozik, így szinte természetes módon ismerkedik meg velük.

 

Cél: a körülöttünk lévõ világ mennyiségi, formai, kiterjedésbeli összefüggéseinek felfedezése, megtapasztalása játékos formában, a gyermek igényeihez, ötletéhez igazodva.

 

Feladat: A gyermek matematikai érdeklõdésének felkeltése, az elemi ok-okozat összefüggések felismerése, megtapasztalása. Probléma helyzetek létrehozásával, logikus gondolkodásra nevelés.

 

Sikerkritérium:

 

-           környezetükben, játékukban fellelhetõ számosság, mennyiség felismerése, összehasonlítása

-           matematikai fogalmakkal való ismerkedés, több,kevesebb, ugyanannyi, magasabb, alacsonyabb, rövidebb, hosszabb felismerése tevékenységek közben

-           csoportalakító drámajátékok közben a számosság megállapítása számlálással.

-           Sorozatalkotó drámajátékok kapcsán a hosszabb, rövidebb fogalmának gyakorlása (pl. Vak-, Kígyó játék)

 

 

 

A matematikai megismerõ és problémamegoldó tevékenység élményt jelent a gyermekek számára. A számosság, a számlálás vonzó titkokat rejt. Különbözõ relációk felismerése alakítja ítélõképességüket (mennyiségi, alaki, nagyságbeli, téri). Kiemelt szerepe van a térbeli viszonyoknak, leglényegesebbek az irányok és a helyzetek.

Másik lényeges dolog a verbális fejlesztés szempontjából az osztályozás ( fõleg a halmazokkal végzett feladatokban).

Fejlesztési lehetõségeink megteremtése: eszközök és tevékenységek biztosítása, melyek felkeltik a gyermekek érdeklõdését és természetes élethelyzetekben teszik lehetõvé számukra a matematikai tapasztalatok és ismeretek megszerzését.

 

A fejlõdés várható eredménye az óvodáskor végére:

A gyermekek egyéni fejlettségének megfelelõen:

 

-           Alakul a gyermekekben a természethez és a környezethez való pozitív viszony.

-           Tudatosul bennük, hogy a természetben nincs elhanyagolható, „felesleges” elem.

-           Úgy gondolkodnak, hogy a „természet részei vagyunk, nem tulajdonosai”. ( Ne árts, vigyázz rá! )

-           Ismernek néhány környezetvédelemmel kapcsolatos fogalmat és a

-           hozzájuk kapcsolódó tevékenységeket: hulladékszelektálás, újrahasznosítás, komposztálás, …stb.

-           Tudják, hogy egészséges, tiszta környezetben az élet minõsége javul,

-           míg a szennyezett környezet rontja azt. Meglátják az ok – okozati

-           összefüggést az egészség és a környezet minõsége között.

-           Megtanulják a helyes életvitel alapjait, kialakulnak az egészséges életmóddal

-           kapcsolatos szokások alapjai.

-           Képesek a jelenségek egyes részeinek észrevételére vagy globális szemléletére.

-           Felismerik, kutatják, értelmezik az ok – okozati összefüggéseket.

-           Emlékeznek jelenségekre, történésekre, élõlényekre, tárgyakra.

-           Képesek elemi következtetések levonására, egyszerû ítéletek alkotására.

-           Megkülönböztetik a mennyiségi-, formai-, nagyságbeli viszonyokat, azonosságokat, különbözõségeket.

-           Felhasználják a természet tárgyait, élõlényeit a közvetlen tájékozódásban.

-           Keresik környezetükben a matematikai vonatkozású ismeretszerzési lehetõségeket.

-           Játékukban megjelennek a matematikai ismeretek, szívesen vesznek részt matematikai játékokban.

-           Tevékenységeik során alkalmazzák a gondolkodási mûveleteket: analízis, szintézis, általánosítás, stb.

-           Figyelnek a környezet új jelenségeire, változásaira, érdeklõdnek a változás iránt.

-           Elítélik a környezet és az élõlények pusztítását.

 

 

Munkajellegû tevékenységek

 

A munkajellegû feladatok elvégzése az óvodai élet egészében érvényesülõ folyamat. Alapja a gyermek tevékenységi vágya, utánzó hajlama. Az óvodapedagógussal közösen folytatott tevékenységbõl („segítés”) – fokozatosan önállósodás folyamán – alakul ki a feladatvégzés. Ha a munkajellegû feladatok elvégzése örömteli, sikert hozó tevékenység, akkor a gyermek a saját személyével kapcsolatos feladatok elvégzésétõl fokozatosan eljut addig, hogy a közösségért is szívesen vállal feladatot. (önkiszolgálás – naposság)

Célja: a gyermekek természetes aktivitásának, segítõkészségének a bevonása, az önkiszolgálás és a közösségért végzett tevékenységükben.

Feladat:

-           a gyermek önértékelésének, önbecsülésének kialakítása „én már ezt is képes vagyok megcsinálni” érzésének kialakítása.

-           A gyermeki munka legyen szívesen elvégzett feladat.

 

Sikerkritérium:

-           munkajellegû tevékenység az életkori sajátosságok tükrében realizálódjon

-           kiscsoportban az önkiszolgálás és az óvodapedagógussal együtt végzett munkák dominálnak ( pl. asztal leterítése)

-           középsõ és nagycsoportban a közösségért végzett munkával bõvül a tevékenység (pl. naposi munka, teremrendezés, virágöntözés)

 

 

Ki kell várni azt az idõt (ez néhány gyermeknél már az óvodába lépéskor, másoknál pedig esetleg csak a nagycsoport folyamán következik be), a vágy amikor a gyermeknek – mások sikeres, örömteli tevékenységét látva – felébred az önkéntes feladatvégzésre. Figyelembe kell venni, hogy a más-más környezetbõl jött gyerekek ilyen irányú igénye nem egyszerre jelentkezik, ezért a munkajellegû feladatokat csak fokozatosan – a gyermekek egyéni sajátosságait, eltérõ fejlõdési ütemét is figyelembe véve – ajánljuk számukra.

A feladatvégzéshez nyújtott segítségadás igazodjon a gyermek fejlettségi szintjéhez. Ügyelni kell arra, hogy a fejlettebb, aktívabb gyermekek, illetve a kevésbé aktív, bártortalanabb, gyakorlatlanabb gyermekek egyaránt a képességeiknek megfelelõ mennyiségben és nehézségben kapjanak munkafeladatot.

Mivel a „…közös tevékenység, munka során alakulnak ki a társas kapcsolatok és bontakoznak ki a csoportra jellemzõ erkölcsi szabályok, normák” (1), ezért a munkára nevelés és a szocializáció egymástól nem elválasztható módon egymásra hatva valósul meg a nevelés teljes folyamatában. A munkajellegû tevékenységek során lényeges, hogy a gyermekek ne csak a megfelelni akarást kövessék, hanem kreatívan reagáljanak saját és mások szükségleteire. Fejlõdésük eredményeként az óvodáskor végére ne csak a begyakorolt tevékenységüket tudják elvégezni, hanem képesek legyenek arra is, hogy a felmerülõ problémákat alkotó módon, önállóan oldják meg (pl. ha fáznak vegyenek fel melegítõt, ha szomjasak töltsenek magunka vizet, ha kiborul valami töröljék fel, stb.)

 

Munkavégzés közben környezetükrõl, saját magukról sokoldalú, speciális ismereteket szereznek. Miközben tapasztalatokat gyûjtenek, fejlõdik érzékelésük, gondolkodásuk, ügyesedik a mozgásuk, így a munkafeladatok végzése segíti fejlõdésüket. Ez a fejlõdés azonban csak az örömteli, szívesen végzett feladatok során lesz teljes.

Munkafajták:

a)                  Önkiszolgálás (kiscsoporttól)

b)                  Naposság (középsõ- és nagycsoportban)

c)                  Alkalomszerû munkák (esetleges, illetve szabályosan ismétlõdõ kiscsoporttól)

d)                  Növénygondozás (kiscsoporttól)

 

A fejlõdés várható jellemzõi az óvodáskor végére:

e)                  Örömmel végzik munkájukat

f)                   Szívesen vállalnak a közösségért feladatot, egyéni megbízatást

g)                  Felébred vágyuk az önkéntes feladatvégzésre

h)                  Felmerülõ problémák önálló megoldására képesek

i)                    Naposi munkáit szívesen végzik

j)                    Minden olyan területen segítenek, ahol arra szükség van

k)                  A növények gondozásában aktívan részt vesznek.

Porkolábné Dr. Balogh Katalin, Dr. Páli Judit, Pintér Éva

Szaitzné Gregorits Anna: Komplex Prevenciós Óvodai Program

                                        Budapest, 1996. 42. oldal

 

 

Tevékenységekben megvalósuló tanulás

Fontos az óvodapedagógus és a gyermek közötti érzelmi kapcsolat, a tanulást segítõ légkör.

„Csak attól tanulunk, akit szeretünk” (Goethe)

Az óvodai tanulás :

-           spontán,

-           utánzásos, mintakövetéses

-           nevelési célok érdekében sajátosan szervezett tevékenység, melyhez a mûvészeti nevelést és drámapedagógiát, drámajátékokat módszerként alkalmazzuk,

-           a nap folyamán bármikor megvalósítható,

A megfigyelés, az emlékezetbe vésés és felidézés, cselekvésbe, tevékenységbe ágyazottan fejlõdik.

A megismerés, tanulás folyamatában az érzékszervek közvetítik a gyermekek számára az információkat a környezõ világról. Fontos az érzékszervek kifinomult mûködése. Érzéskelés fejlesztõ drámajátékok a legkisebbek gyakori fejlesztõjátékai lehetnek.

A megismerés fokozatosan áttevõdik a képszerû gondolkodás szintjére, majd a fogalmi gondolkodás alakul ki.

Cél: az óvodai tanulás a játék (dráma) motivációs bázisára épül, és mindvégig játékos marad, mely fokozza a gyermekek érdeklõdését, kitartását és fejlesztik gondolkodását, nyelvi kifejezõ képességét, viselkedés kultúráját.

A tanulás alapja az óvodapedagógus és a gyermekek kölcsönös egymásra ható tevékenysége, melyet tervezett feladatok alapján a gyermekek egyéni fejlettségéhez igazodva szervez és irányít.

 

Feladat: A tanulásban a gyermeket a kíváncsiság, a foglalkozási helyzet, az esztétikus eszközök, az óvodapedagógus érdekes, színes, játékos elõadása (szerepbelépése), és hozzá fûzõdõ érzelmi kapcsolata motiválja. A mûvészetek különbözõ formái segítik az érzelmi intelligencia és a gondolkodási funkciók fejlõdését.

A problémaszituáció szellemi aktivitásra ösztönöz (drámai konvenció).

 

Sikerkritérium:

-           Az elfogadó, segítõ attitûd megteremtése óvónõ-gyermek, gyermek-gyermek között,

-           Az önállóság, kezdeményezõ képesség segítése feladatvállalásban

-           Differenciált egyéni fejlesztés a közösségen belül

-           A gyermekek meghallgatása, megfigyelése, támogatása, nyílt véleménynyilvánítás

-           A gyermekek ötleteinek elfogadása

-           A mûvészeti nevelés, drámajáték

 

-           A mûvészetek alaptechnikáit elsajátítják: néptánc alapmozgásai, kisnépi mesterségek közül; primitív fazekasság, szövés, fonás, saját ballagó batyujuk szövése.

-           A drámajátékok segítenek a koncentráció fejlesztésében

-           Ötletességük, önállóságuk, problémamegoldó képességük kialakul

-           Konfliktuskezelõ képességük fejlõdik.

-           Hat-hét éves korra a gyermekek elérik az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettségi szintet.

 

 

Visszatekintés

 

Programunk alkalmazása óta elemezzük annak gyakorlatát, hatását, hatékonyságát. Szakmai megbeszéléseken, bemutató foglalkozásokon alakult, változott, s a változás jogát fenntartva vigyázunk arra, hogy fõbb értékeinket megõrizve a gyermekek hasznosítsanak belõle legtöbbet.

Iskolába járó óvodásaink sikerei, fejlõdése, a szülõk pozitív véleménye, segítsége, támogatása megerõsít minket abban, hogy érdemes ezen az úton haladnunk.

 

„Hiszem, hogy a képzelet erõsebb a tudásnál,

hogy a mítosz igazabb a történelemnél,

hogy a remény mindig gyõzedelmeskedik a tapasztalat felett

hogy a nevetés az egyetlen gyógyír a bánatra…”

                                         Robert Fulghum:

                                         Már az óvodában megtanultam mindent amit tudni érdemes c. könyve

 

 

 

„A dráma együttmûködésen alapuló csoportos mûvészeti forma, ahol az emberek átalakulnak, cselekszenek és elgondolkodnak az emberi sorson.”

 

                                                                            (Philip Taylor)

 

Vissza a dokumentumokhoz